ÁBÉCÉ

VASS JUDIT

ÁBÉCÉ

Á-val eldugott presszókba ültünk,

hol ventilátor nikotint lehel,

s tejszínhabban vérző

meggyszemek életük bánják.

BÉ érezte az unalom báját,

s azt hiszem,

utálta a hangsúlyos verselést.

CÉ-vel elhittük, ép marad

pincébe tuszkolt lélek.

DÉ sosem hazudott:

kenyeret tört,

és kerékbe ártatlan igéket.

É nem jött soha el…

Sosem tudjuk meg:

vajon visszanézett?

Olyan magától értetődőn hordta

szemöldökén a messzeséget.