VASS JUDIT
AKARNOKOK
tora ez a kor,
kétfele húzók sara-árja.
Középre lépnél ─ nem lehet.
Sodor a túlzás orgiája.
Kilép az agy csontkeretéből,
az ellepett partokon
gondolkodom, tehát vagyok,
míg köröttem haldokol
Haragszik tán a Gazda …
gyerekkorom vidéke ismeretlen.
Kié a világ, ha szétfeszíti
túltengők hullámverése,
elönt a sár…
de hisz tanultuk,
és persze tudjuk, mi a vége.
Volt partokon ülök
múlt vihart sodor
a szennyes víz felszínére,
gátjainkra örvényt
elvadult egek tengerárja.
Húzd, ki tudja, meddig húzhatod.
Az nem lehet, hogy mindhiába.
Be First to Comment