ŠVEJK, A STEINMANN

VASS JUDIT

A TANÁR IS EMBER, DE NEM AZ A DOLGA

ŠVEJK, A STEINMANN

Švejket többször tanítod mindenféle évjáratban, s amikor leérettségizik, már tudod, hogy az új osztályodban is ott lapul a névsorban.

Persze, már az első nap felismered mosolyáról, őszinte érdeklődéséről, azt hinnéd bájos angyal, akinek semmi köze Katzhoz, a részeges szerpaphoz. Sőt, az első dolgozat után egy kicsit lökött vagy retard benyomását kelti, hogy azután a második év végén rájöjj: csak a hülyét játssza, mert így kényelmes.

De ekkor már azt is tudod, hogy sokkal okosabb annál is, mint amit az álidiotizmus mögött látsz, már nem dőlsz be, s ezzel nagy hibát követsz el. Amikor arra célzol, hogy az ő értelmétől többet várnál, szánakozó mosolyba kezd, ami azt jelenti: ő is a tiedtől, de nem akar kiábrándítani, csak enyhe iróniával jelzi szemében: „Úgyis tudod, hogy leérettségizem, hát miért akarsz te énbelőlem komoly embert faragni, te szerencsétlen, hiszen úgysincs esélyed. Én nem leszek lúzer.”

De ezt csak kiolvasod a szeméből, mert azért egészen ostoba már nem vagy, belenyugszol. Švejk soha nem szemtelen, annyira udvarias, hogy még egy jézusi kéz is ökölbe szorulna…

• Mennyi 674-szer 258?
• 75 ─ vágja rá Švejk rendíthetetlen nyugalommal és mosollyal.

Az ördög benned halkan súgja: „Hetet bele, mint Szarajevóban!” „Diákra nem lövünk.” – higgaszt a belső hang.

„Igaza van.” – érvel benned a tapasztalat.

Mondj még egy szakmát, amelyikben kötelező korlátoltnak (is) lenni!