VAKCINÁRA VÁRVA

VASS JUDIT

A TANÁR IS EMBER, DE NEM AZ A DOLGA

VAKCINÁRA VÁRVA

Na látjátok gyerekek, ez a reklám cím.

Ó én persze tudom, hogy  most a vírus meg a vakcina…de azért…

Hogy a kénküves mennykű ütött volna azokba a nagy okosokba az ötvenes években, akik agyon bonyolították a magyar helyesírási szabályzatot! Orgasztikus élmény lehetett. Olvasom, hogy a legújabb kiadásért már érdem keresztet lehetett kapni.

Istenem, hogy én ezt megérhettem!

Végre eldöntetett a sarkalatos törvény, nevezetesen, hogy az árboc mostantól rövid ó-val vagy fordítva íratik, mert megjegyezni nem tudom. És igen: végre valahára az észszerű is beillesztetett a neki megfelelő jegygyűrű típusba. Persze nem érted, miről beszélek, mert képtelen vagy egy egyszerű szabályt megjegyezni. Vagy lehet, hogy te is ismersz nagyobb boldogságot?

Tömör véleményem egy nyers népi indulatszó, de most inkább kibontanám. Itt, alant.

Tehát:

Miért is nem lehet végre egyszerűsíteni a szókapcsolatok helyesírását úgy, hogy mindegyiket egybe vagy külön írjuk? Minden magyarul tudó, azaz minden hülye felfogja, hogy a „minden nap”-ot két jelentésben használjuk, s a különbség kiderül az adott mondatból, elegánsan szövegkörnyezetből. Miért kell annak a szegény gyereknek bemagolni, hogyha a „minden” jelző, akkor külön írjuk? Mellesleg akkor, amikor a jelző szó a gyerek számára még felfoghatatlan absztraktum? Mindenki megérti a szövegkörnyezetből, hogy a mondatban a „körte” szó melyik jelentését használjuk. Minek erőltetni a helyesírás jelentés megkülönböztető szerepét? Ez szerintem már alkímia. Miért „szívatjuk” az állampolgárt? E halmazba beleértve a vizsgázó gyermeket is.

Miért nem lehet azt az átkozott í, ú, ű szabályt egyszerűsíteni ennyire: tíz hosszú í, az összes többi rövid. Tehát: tíz, tizet, tizek, tizes. Húsz, huszat, huszas. Én persze megértem, hogy annak a kevés, tökéletes helyesírással bírónak nehéz lenne átszokni arra, hogy kevesebb egyest adhat, nem beszélve ortográfiai finomhallásának vagy igazmagyar lelkének nyolc napon túli sérüléséről.

De most komolyan! Mi múlik ezen? Talán a nemzeti hagyományaink, esetleg identitásunk? Viccelsz. Mert ez inkább csak identitászavart és sok esetben dizsgráfiát okoz. Igenis.

Miért nem lehet a kicsiket két évig csak szótagolva olvastatni, ahelyett, hogy hülye szabályokat magoltatunk velük? Nyolc, azaz 8! évig ülnek az általánosban, de már az elején megutáltatjuk velük a helyesírást. Sőt az írást és olvasást. (Nem a tanítók a hibásak.)

Miért kell nekem 38 év magyar tanítás után is azon elmélkednem, hogy az az átkozott Gellérthegy külön, egybe vagy kötőjellel íratik? Igen, mindenegyes alkalommal! Olyan, mintha hordóban görgetnék az agyamat, mint pogányok a szegény püspököt. Miért nem lehet az összes geológiai kidudorodást egyformán írni? Engedményt teszek: maximum két szabályba sűrítve?

Miért kell a helyesírást patikamérlegen mérni akkor, amikor lassan marhamázsálóval mérjük a gyerekekét? Ilyesztő. Komojan mondom.

Rendben van, áldozzunk a nemzeti hagyománynak a szó elemző helyesírás és az ly megőrzésével. Elvégre elég hüjén nézne ki a „Hejesírunk szabájai”. Meg aztán egy-két kivételbe a gyerek sem hal bele. Legalább megtanulja, hogy a kivételek alól mindig van szabály.

Szofisztikált magyar tanárok kijavíthatják a fenti dühöngés helyesírási hibáit. A helyes javítók között egy ésszerű árbocot sorsolok ki.

Hordjatok maszkot.