MARCUS

VASS JUDIT

MARCUS

fogta a kizökkent időt.

Hogy a fejére nőtt.

Hogy mit tehet.

Új idők jöttek, új terek.

Lehet-e még, ami elveszett.

Vagy ki tudja. 

Betű talán még helyre tolja.

A mozdulatlant lovagolva

még el-elmélkedett. 

Barbárok jöttek,

bugris förgeteg

tépte-szaggatta könyveket

sodort a pusztító idő, 

alámerült az elme,

kibírni valahogy, 

s bízni az értelemre,

ha hinni nem lehet.