VASS JUDIT
ITT
pusztulni kell,
hogy aztán betűkben élj.
Milyen röhejes itt
minden szenvedély.
Dagonya sártól ragad az ész,
és dögre unja magát.
Középszer, uralom, gát,
újra és újra,
már az ősöd is dögre unta.
Micsoda pitiáner végzet.
A költő halott.
Röhögött, vérzett.
Lelövette magát.
Be First to Comment