VÁLTOZATOK

VASS JUDIT

VÁLTOZATOK

EGY BULGAKOV NEVŰ

ASZTEROIDÁRA

ÖTSOROS

És megint jönnek Keriáthból,

szemük és talpuk zajtalan.

Most fordulnak a negyedikre,

de az ötödiken már

mindnek holdfény arca van.

AKI

találkozott vele, és felismerte,

nem láthat már,

csak feketén-fehéren.

Nem nyűgözi már árnyalat,

ide vagy oda tartozik egészen.

És töprengésre nincs idő:

az út erre vagy arra fordul.

Az irányok metszéspontjain túl

csak igen vagy nem a válasz.

A törvények egyenesén

a léptek már nem meditálnak.

A HOLDÖSVÉNY

meséje végzetes,

könnyű a félreolvasása.

Visszalapozás, jegyzetek,

s már talpadat szikrázza

az ortodox húsvét,

mikorra eljött a Sátán,

nyerít a ló, és ziháló hátán

füttyögve lángol a történet vége.

De íme,

megint holdtölte van:

dimenziók nyugtalan sűrítménye,

a Mester már Weimárba tart,

hol Margarita Schubert-zenére

olvassa Ivánt, a Hontalant …

Újra nyugtalan az álma.

Most írja az első mondatot

készülő kéziratára.

MI

nem érdemeljük a fényt,

csak a nyugalmat.

A tanítvány talán,

mert minden kéziratnak

van folytatása.

Emlékszel, Mester,

a bálra a bálra…

Frida kendője… Berlioz feje…

de ki törődik már,

ki törődik már vele?

Szombat van, szombat,

a nyugalom napja.