Kategória: Próza

szeptember 27, 2024 / A tanár is ember, de nem az a dolga

VÉNY NÉLKÜL

VASS JUDIT

A TANÁR IS EMBER, DE NEM AZ A DOLGA

VÉNY NÉLKÜL

A tanárságra nincs recept. Vagy arra születtél: magyarul kiskorod óta nevelési kényszered van, vagy nem. Vagy kiderül időben, vagy nem. Itt van például az öcsém: született tanár, de a sors máshova sodorta – tehát fiatalabb kollégáit neveli egy más terepen, és tanul idősebb bölcsektől mindhalálig. Pályatévesztett. Helyette sok, „gyerek közelébe nem engedném” figura gyötri magát és a nebulót a pályán, ahová vény nélkül léphetsz, ha érted, amire gondolok.

Idén leérettségizett az utolsó osztályom. Igaz, van még 2-3 évem, de osztályfőnök már nem leszek – nem is akarok. Tudni kell időben abbahagyni, mielőtt nevetség tárgya lennél. Mielőtt végképp elnagymamásodnál. (Most hosszan írhatnék arról, milyen tragédia, hogy a szakma elnőiesedett.)

Érettségiző osztályaimtól kétszer kaptam emlékbe nádpálcát. Nevettem, és fájt, hiszen magamat mindig a „szeretet és szigor” liberális archetípusának tartottam. Hangot fel nem emel, meg nem aláz, megbocsát és emberséges – a tanár is ember, de nem az a dolga. A gyerekek isteni attribútumokat várnak el tőled, ne áltasd magad.

Nekem a tanárság sosem volt stand-up comedy, tűzijáték. Mivel autodidakta vagyok, megtanultam, hogy igazi tudáshoz csak vér-verejték útján jut az ember. Nem hiszek a hókuszpókuszban. A digitalizáció sokban megkönnyíti a tanár munkáját, de nem rövidíti le a tanulás folyamatát. A diák kimarad a látványosság mögötti sziszifuszi munkából, azt hiszi, hókusz és máris pókusz. Elég megnézni a ppt-ket vagy preziket, amiket készítenek. Nincs mögötte a klasszikus filológusi, értő kutatás. (Jól értsd, ez nagy baj. Rendszeresen felfedezik a melegvizet. Humán területen. Reáltárgyakból jobban állunk.)

Irodalomtanár vagyok, tehát műveket elemzek. A diákok többsége ezt alkímiának tekinti. Ha megkérdezem, miért hisznek egy orvosnak, egy magyartanárnak miért nem, fennakadunk a „szakember” fogalmán. Egyszer, mikor egy Babits-vers kapcsán bődületes marhaságot védtek velem szemben, a következő órára becepeltem a Babitsról szóló tanulmányok egy részét – fél métert tett ki – mondván, nem csak a Babits Összest olvastam, hanem ezeket is, meg amit nem hoztam be. Néztek.

Nézünk. Az ifjabb generációk hüvelykujjában ott az újkor applikációja. Ők mesélik el, mit tudok velük varázsolni – megtanulom.

És azután töröm a fejem digitalizált fejtörőkön, hogy az agyuk ne legyen szobordöntögető, elvakult jelen, hanem a múlt tapasztalataival barázdált, élhető jövő. Agy. Vény nélkül.

Hozzászólások (0)
szeptember 27, 2024 / Egy meg nem írt regény

A SÁVBAN MARADÁS JOGA

szeptember 27, 2024 / Egy meg nem írt regény

LEKÖTÉS

EGY MEG NEM ÍRT SZEMINÁRIUM

LEKÖTÉS

Miután felírom a szonett formai követelményeit, Sonya kicsit hüledező tekintettel kérdezi: ”És a költők ezt így kiszámolják, tanárnő?”

Már kezdeném magyarázni az írás ösztönös-tudatos folyamatát, a  „gondolta a fene se érti” misztériumát, amikor eszembe jut a kötés. „Tudja, úgy van ez, mint a kötéssel. Először minden szemmel meg kell küzdeni: egy sima-egy fordított, aztán az ember már oda se néz, és filmezés vagy beszélgetés közben hibátlanul leköt egy bonyolult mintát, és mellesleg leköti magát.”

Egyetemista korunkban J1-gyel versenyt kötöttünk, ez volt a mi multitaskunk, mint mai gyereknek a kütyü nyomkodása jegyzetelés közben. Kezdetben csak a dög unalmas előadásokat tettük vele termékenyebbé, aztán már mindenhol előkaptuk, na, nem mindig azért, hogy magunkat lekössük, hanem hogy időre lekössük a megrendelt darabot barátainknak. J1 tovább bírta, mint J2, ő már művészi fokon és szédületes sebességgel űzte, miközben egészen máshol járt az esze.

Például egy végre izgalmas, minden percében gondolatébresztő szemináriumon. A tanár karizmatikus személyiségéből áradó tudáson, a minden manírtól, tanári showtól mentes szellemvilágon, ahol az irodalom egyesül a racionális elme homályt nem tűrő nyugalmával. Érteni tanultunk. Szétszedni, összerakni. Nagy dolog. Agydolog. Félév alatt több agysejtünket kötötte le, mint az öt év együttvéve.

„Mi az istent csinál az a nő az asztal alatt?” – kérdezte a tanár az egyik szeminárium után J3-tól. „Nyugi, csak köt.” „Ja, akkor jó.” – válaszolta megnyugodva Spiró György tanár úr.

Hozzászólások (0)
szeptember 27, 2024 / A tanár is ember, de nem az a dolga

DE

A TANÁR IS EMBER, DE NEM AZ A DOLGA

DE

De nem az a dolga – mondogatom magamban, miközben félek. A buszon előttem két olasz fiatal beszélget. Ez milyen. Eddig csak angolul, oroszul, kínaiul, arabul voltak errefelé egyetemisták. Ösztönösen arcomra húzom a sálat. Vajon megtenném-e, ha látnák is?

Tegnap két fiam angolórára szkafanderbe öltözött viccből, a frászt hozták rám a folyosón, aztán persze lefényképeztem őket, de nem tettem fel a fbookra, ne mondják, hogy pánikoltatok vagy viccelődöm, hiszen én „józanítom” napok óta a környezetemet. (Mert ugye, én olyan bölcs vagyok. Ja.)

„Szombaton is dolgozom.” „Vigyázz magadra, tartsd be az előírásokat!” „Jaj, ne gyere már te is ezzel a hülyeséggel!” Még próbálkoznék, de „férfiasan” leint. Jó, nem hisztizek. (De igen.)

Nem megyek be a nagy Spar-ba, biztosan tele van március 15-e, és persze a nagy felhalmozás miatt. Majd hétfőn reggel. Már úgy sincs suli. Végre, észhez tértek.

Az üzlet előtt két lerobbant fazon, talán hajléktalan, köhögve cigizik: „A hisztériakeltés miatt van.” – mondja az egyik. Nem nézek körül, még nem hirdetik plakátok a józan észt. Megyek tovább, nem kezdek el népnevelni. Tartom az egy méter távolságot. „Csak egészség legyen.”

A téren bedrogozott vagy részeg fiatalok bandája versenyt prüszkölve röhög, előttük a körben valami ketyere üvölti a zenét, „az égből dühödt angyal dobol” – de elhessegetem fejemből az apokaliptikus irodalmat.

Izzik a net. A melós ezt nem tudja, azt sem, hogy  a tanárok egész hétvégén dolgoznak, már a távoktatásra készülnek, újabb csoportok alakulnak tapasztalat megosztásra, ömlik a távötlet. A kormányinfón az egyik kommentelő meg is ereszt egy cinikus megjegyzést a mázlista tanárokról. Nem tudja, „nem tud kartellekről”.

Végül csak átállunk a digitális iskolára. Hajrá. Kajánkodnék, de nem lehet.

Elhatározom, hogy a fbookot csak a gyerekekkel való kapcsolattartásra használom, nem idegesítem magamat a sok párti nagyokosokkal. Európa-szerte ez megy. Az egyik vezető politikus azzal kezdte: hagyni kell a vírust kitombolni magát, de most már új dalokat fúj. A másik oldal kárörvend.

De nem az a dolga.

Dolga, dolgom, dolgaink. Hozzám szakálasan és vakolatlan érnek el a csodák, a 2×2=4  józansága hull rám…Már mindent megírtak.

Hozzászólások (0)
szeptember 27, 2024 / Egy meg nem írt regény

IVÁN ILJICS ÖCCSE

Kondor Béla rajza

VASS JUDIT

EGY MEG NEM ÍRT REGÉNY

IVÁN ILJICS ÖCCSE

Magunk mögött hagyjuk a héroszi irodalmat, ez már a realizmus. Leszállunk az „elvesztett illúziók” felnőtt korába, de hiszen már ők is elmúltak 18 évesek.

Úgy érzem célszerűnek, hogy rögtön az elején tisztázzuk: Iván Iljics mi vagyunk − bárhol, bármikor a világban. Csak képzeljék el ezt a tragédiát: ott fekszünk a koporsónkban, kiterítve a KÖZÖNY gyászai közt, és senki nem tudja, hogy emberként haltunk meg. Senki. Nekünk még van időnk ezt elkerülni.

Az óra vége felé Bé, komoly-szomorú szemmel jelentkezik, ezúttal nem tartok poénvadászattól. „Szerintem Tolsztoj kihagyott valami fontosat.” Hoppá, gondolom, most kezd értelme lenni. „Nem írta meg Iván Iljics öccsét.” Az osztály és én zavartan nézünk. Milyen öccsét? „De igen, van egy öccse!− bizonygatja Bé, s ekkor hirtelen beugrik, tényleg, Tolsztoj egy mondat erejéig említi a testvért, aki  lecsúszott, és már nem törődött vele senki. Igen, mondom, de egy másik élet nem férne bele egy elbeszélésbe, az már egy családregény. A kisregénynek megvannak a műfaji korlátai.

Bé nem enged: „De, igenis, hiányzik belőle” – mit neki műfaji korlátok! És csak otthon jut eszembe Levin bátyja – hát persze, hogy megírta őt is Tolsztoj gróf.

Bé egész nyáron gürizik, tudom, néha év közben is dolgozik. Két nap múlva beszélgetünk a szünetben. „Képzelje, tanárnő, ma sikerült jól használnom a „konformis” szót.” Nevetünk… Kicsit még hallgat, félre néz, aztán, csak úgy, mellékesen: „Elkezdtem írni a regényt…Iván Iljics öccséről.” Én meg nagyon várom – mondom neki.

Megírja ő még Édes Anna nővérét is, gondolom utána. „Az életet nem lehet vaskorlátok közé zárni.” – teszi hozzá Kosztolányi az Aranysárkányban.

Hozzászólások (0)
szeptember 27, 2024 / A tanár is ember, de nem az a dolga

SZEM

A TANÁR IS EMBER, DE NEM AZ A DOLGA

SZEM

Kilencedik osztály… Legjobb meggyőződésem ellenére feladom az Odüsszeia 9-12. énekét, amelyben Odüsszeusz elmeséli kalandjait. Szövegismeret röp, megadok 5 szót, le kell írniuk, milyen cselekményrészlet jut eszükbe róluk. Lehet intelligensen tévedni, a feladat könnyű – persze, csak annak, aki olvasta. Aki csak olvasónaplót vett kézbe, lebukik.

15 éves fiú ül a papír felett, szemében már készülődnek a könnyek. Súgom: olvasta? „Igen, de nem értem.” Mögötte egy másik SZEM küszködik, látom, az írás is nehezére esik, mármint a fogalmazás.

Túlvagyunk a sokkhatáson – én is, az Antigonét már szemelvényezve, együtt olvassuk, értelmezzük. Én vagyok a magyarról magyarra fordító. Megerednek a neuronjaik, okosakat mondanak. Csak felelni ne kellene, összefüggően beszélni a közösen átvett anyagról. Néha kétségbeesem, de gyúrni kell.

SZEM is megszólal, azonnal tudom, hogy hívő, a jézusi fajtából. Türelmes, odafigyelő, nyitott. Kicsit félek, mi lesz, ha hitét majd „sértik” egyes szerzők, vajon hogy veszi a fausti akadályokat? Közben megtudom, hogy matek a terepe, ami irodalomórán zajlik, kicsit zavarba hozza tán, de látszik, érteni akarja. Ritkán szól, néz. Küszködik.

Tizedikben – már nem emlékszem, mi volt a kérdés, amit szinte mindenkinek feltettem – azt válaszolja: „Hagyom, hogy neveljen az élet.” Nézek, és hallgatok nagyot.

Tizenegyedikben mondom, lehet írni recenziót vagy előadást tartani bármilyen könyvről, amit érdekesnek találtak, és ajánlanák a többieknek. Megvárja, amíg ráérek, és megkérdezi, beszélhetne-e a Sapiensről? Harrari? – kérdem kicsit hüledezve. „Igen.”

Kicsit leszúrom, hogy nem szólt előre arról, hogy Belgiumba mennek egy Erasmus-csoporttal akkor, amikorra kitűztem a témazárót. De már el is felejtem, valahogy szóba kerül, hogy éppen a 21 lessons for the 21st Century-t olvassa – azonnal lecsapok, adja kölcsön. Mondja ráér, úgyis órákig szótározta az első oldalt. Ismerős. Én is így kezdtem angolul és oroszul olvasni 16 éves koromban.

Érted? Belgiumban megkereste angolul, vagy itthonról rendelte meg. Kilencedikben alig tudott egy féloldalas fogalmazást kihozni magából. De miért is kellett neki egy idejétmúlt, kőkorszaki tanterv szerint közelebb jutni az irodalomhoz? Mennyi elvesztegetett idő, amiben bűnrészes vagyok ─ de hát hiába beszélünk…

Adassék neked a te igyekezeted szerint…

Hozzászólások (0)
szeptember 27, 2024 / A tanár is ember, de nem az a dolga

BEHALSZ

A TANÁR IS EMBER, DE NEM AZ A DOLGA

BEHALSZ

Minden idők egyik legkönnyebb középiskolai felvételije magyarból – gondolom, miközben a harmadik maximális, 40 pont körüli dolgozatot javítom. Hirtelen elbizonytalanodom…jönnek egymás után a  10 pont körüliek, néha egy-egy 20 pont tájékán…nem akarom elhinni…olvasom a fogalmazásaikat…végül is a többség teljesíti a tartalmi-szerkezeti követelményeket, 10-ből többnyire 6-7 pontot elérnek. De mire… A helyesírási hibákért max. 2 pont vonható le, a fogalmazási-nyelvhelyességiért max. 1. A kiemelkedőt pontokkal kiemelni nem tudod…az átlagos éppen ugyanannyit kap.

Minden idők igen nagy megdöbbenése…bár nem tudom, miért…mióta mondjuk, hogy nagy bajok vannak a magyar nyelv és irodalom oktatásával, és ez most már komolyan visszahat a többi tantárgyra is…kiáltó szó a pusztaságba…letorkolnak…nem vagy elég nemzeti…már csak legyintesz…te, nem elég nemzeti?…elegem van ebből a „nemzeti” mantrából is.

Most már többéves tapasztalatom, hogy akinek általánosban anyanyelvi tanára volt angolból, sokkal jobban, nagyobb szókinccsel, folyékonyabban beszél angolul, mint magyarul…csak jelzem…

Kilencedikben kérdezem, kellett-e általánosban összefüggően felelniük…35-ből egy, azaz egy emeli fel a kezét…Más szakos kolléga hozza nekem az osztály esszéit hüledezve…most hogy mondjam el neki, hogy a fogalmazni-írni tanítás nemcsak a magyar szakos feladata…hogy igenis tessék rendszeresen szóban is feleltetni, nemcsak témazárókat-teszteket íratni, igenis tessék kijavítani a nyelvhelyességi hibákat is…

Mi, magyarosok nem tudjuk megtanítani biológiául-kémiául-történelmül artikuláltan fogalmazni…ezt néha eldohogom, de minden marad a régiben…”nincs idő feleltetni”…hova rohansz…szóval már inkább befogom a számat…és hálás vagyok azoknak, akiknek ezt nem kell magyarázni.

Nagy bajok lesznek…nagyon nagy bajok VANNAK. Csak jelzem.

Hányadszor írom le, hogy Arany János és Németh László (egyikük sem liberális nézeteiről híres, ugye) tudták, hogy a felnövekvőket először kortárs irodalommal kell rászoktatni az olvasás szeretetére, olyannal, amelyiknek a nyelvállapota közelebb van hozzájuk, ezért a klasszikusokhoz is könnyebben eljuttathatók később. Németh László ráadásul tantárgyi csoportokban, modern szóval modulokban gondolkodott vásárhelyi programjában. (Újabban a finnek fedezték fel.) Abba is hagyom, mert hallom a nemzethalált kiáltók kórusát… Erre behozzák az új-középkori Nemzeti Alaptervet, amivel visszaesünk száz évet. Hja, előre, nem hátra. Hiába a magyarosok halálsikolya…a politikus jobban tudja…be is kerül az oktatás a Belügyminisztériumhoz…az magyar áfium

Szóval értelmes magyar gyerekek a saját szellemi szintjük alatt dadogják az anyanyelvüket…be is írhatnánk a bizonyítványba: A magyar, mint első idegen nyelv…

Hozzászólások (0)
szeptember 27, 2024 / A tanár is ember, de nem az a dolga

SÁRGA

Young child sitting in corner as punishment

A TANÁR IS EMBER, DE NEM AZ A DOLGA

SÁRGA

Baktatok hazafelé, megint ugyanazt a filmet fűzték be: előttem 10 méterre a felszéd cipeli elsős kisfia táskáját, a gyerek vidáman ugrál a síkos járdán. Jó időt baktatok, megint beérem őket, közben elgondolom, hogy a pendrive korában egy elsős elemis táskája nehezebb, mint amit elbír az anyja.

Köszönünk, először az anyával osztjuk meg tanári hétköznapjaink gondját-baját, nem nyafogunk, ez van. A lépcsőházban a gyerek felszabadultan közli velem, hogy visszakerült a sárgába. Persze, sejtem, hogy a magatartásáról van szó, hallottam már a gyerekfegyelmező merülő halakról és egyéb falra publikált szégyentáblákról, mert ugye nagy erő a nyilvánosság (pacsjótnaja daszká ala Szovjetunió).

Szóval rákérdezek: Sárgába? Igen, mondja büszkén, ha jó leszek, visszakerülök a zöldbe. Az anya látja tétova mimikámat, megmagyarázza. Bizony, voltunk már a pirosban is. Az a rossz magaviselet. De már nyitom az ajtót, jó pihenést kívánunk egymásnak, közben eszembe jut Jutka néni a falusi elemiből, aki egy év alatt tanított meg minket integráltan folyékonyan olvasni úgy, hogy amikor bekerültem másodikban a főváros elit elemijébe, rám szóltak, hogy egyelőre szótagolva olvassak. Nehéz volt visszaszokni…aztán leszokni a plebejus gőgről. Szóval, visszaestem a sárgába.  Érdekes: hittanból nem emlékszem pokolra, csak arra, hogy az oltárt rajzoltuk, míg a plébi mesélt, Jutka néni meg mindnyájunkat kezet mosni küldött szünetben, se piros, se sárga, se magyar, se cigány, na, menjetek kezet mosni, és ne rendetlenkedjetek. Ennyi. Felkiáltójel nélkül.

Öregszem. Unom a felkiáltójeleket, a magabiztos tutikat, ahogy belém lök a megállóban, vagy gyomorszájon vág a lapos pillantásával. Nem érdekel, már csak a kijelentő mód. Ez van. Ez nincs, vagy mégis. Mindenesetre mossatok kezet. Az áthallást hagyjuk. Intézi már azt a könyörülő Isten.

Hozzászólások (0)
szeptember 27, 2024 / A tanár is ember, de nem az a dolga

LASSULJ

A TANÁR IS EMBER, DE NEM AZ A DOLGA

LASSULJ

A Slow (down) mozgalom vagy eszme egy ideje már fel-feltűnik a facebook által nekem kínált hírek között. Rákattintottam. „Arckönyv” manipulál engem, én meg őt. Arra kattintok csak, amit látni akarok. Tudatos facebook használó lettem.

Slow down. Ezt már régóta próbálom. Nehéz ebben a munkamániás, stresszes, szociáldarwinista világban. Igen, abban élünk. Tetszik, vagy nem.

SLOW DOWN.

HOVA ROHANSZ?

A kollégáimnak azt szoktam mondani: szedálom a gyerekeket. Nem berontok az órára, és uzsgyi  tananyag, hanem előtte szedálom magamat és őket – kisebb-nagyobb sikerrel. Az iskola lényege a nyugalom és kiszámíthatóság.

Igenis, óra elején beírom az e-naplóba a hiányzókat, adok 5 percet felelés előtt az átnézésre, szünetben úgysem teszik. Miért is tennék? Nekik is pihenni kell. Persze, nem fogják fel a lehetőség súlyát …de ez az már az ő bajuk.

A felelőnek ki kell jönni, és mintha előadást tartana, üdvözölni a hallgatóságot, felvázolni, hogy miről fog beszélni (artikuláltan, irodalmi stílusban), és utána a többieknek a megerősítő kritika alapján értékelni az előadást, mondjuk, József Attila avantgárd verseiről.

Lenyugszunk.

Odnánk – ha 45 percen túl is hagyna a világ.

Ha minden órán így lenne.

Ha minden órán artikuláltan kellene szóbeli feleletben számot adni a tudásról.

Hányszor halljuk, hogy az életben sikeres az lesz, aki jól tud kommunikálni! Nem tud mindenki. Von Haus aus kevesen hozzák a jó beszélőkét, az olvasottságot.

Az átlagos iskolában iszonyatos kommunikációs-fogalmazási hiányosságokkal kell megküzdenünk. A pirossal sűrűn aláhúzott dolgozatból a gyerek még nem fogja tudni jobb stílusban megírni a következőt. Ehhez szóbeli és írásbeli segítség (pl. didaktikusan, nem esszé stílusban megírt tankönyv) kell. És az órán irodalmi norma. A szlenget, a káromkodást megtanulhatja az utcán. Mi is ott szedtük fel. Az „úgy káromkodik, mint egy Kocsis” igen elpirulna, ha hallaná a mai magyar közbeszédet…ott csordogál az iskolai folyosókon. „Melyik az az arany szájú?” – szoktam kérdezni. Rögtön érti. Érdekes.

SLOW DOWN.

Ne félj nevelni. A digitalizációban, az innovációban a gyerekek előttünk járnak. Nekünk a humánum tovább örökítése a legfontosabb feladatunk – ebben biztos vagyok. Sok minden más nagyon bizonytalan.

SLOW DOWN. BE HUMAN. WE ARE NOT ROBOTS.

Hozzászólások (0)
szeptember 27, 2024 / A tanár is ember, de nem az a dolga

MIÉRT E LOM?

VASS JUDIT

A TANÁR IS EMBER, DE NEM AZ A DOLGA

MIÉRT E LOM?

Amióta rájöttem, hogy ennyi kötelező óra mellett az egészségemet kockáztatom, ha ugyanolyan elánnal dolgozom, mint mondjuk, 1 éve, azóta vigyázok magamra. 60 éves vagyok, sok mindent már rutinból csinálhatnék, ritkán teszem. DE! Fölösleges energiát már nem feccölök lényegtelennek tűnő dolgokba – aztán ráfázom.

A pedagógiáról és a környező világról nekem már csak Feynmann híres tétele jut eszembe: „A pedagógiába fektetett energia megtérülése általában igen csekély, kivéve azt a néhány esetet, amikor teljesen fölösleges.”

Angolóra. A csoportból szinte mindenki emelt szintű érettségire készül, kinézek hát egy jó kis Listeninget korábbi érettségikből. Már nem hallgatom meg, letöltöm a hangfájlt, lefénymásolom a tesztet kicsinyítve, kétoldalasra, hogy ne használjak annyi papírt – tudom, van gazdaságosabb, digitális átalakítási módja is, de erre nekem már nincs kapacitásom, magyart is tanítok.

Kinyomtatom a javítási útmutatót, s miközben a gyerekekkel együtt hallgatom a szöveget, ellenőrzöm, hogy jó-e. (Persze, azt kellene tennem, hogy előbb végig hallgatom, és megpróbálom magam megoldani. Így lenne helyes – mondjam, vagy mutassam?)

Péntek, utolsó óra. A gyerekek csendes megadással látnak hozzá a feladathoz, amikor tudatosul bennem a Task 2. A téma: Hogyan tudjuk árulkodó jelekből: arckifejezés, testbeszéd megállapítani, hogy valaki hazudik-e. Ajaj. Ebből baj lesz.

A gyerekeknek rajzokat kell összekötni a képleírásukkal. Az még csak hagyján, hogy a rajzok nem egyértelműek, de az elmélet…Szűzanyám! Állítólag egy komoly pszichológiai tanulmány a szöveg alapja. Pl. ha valaki mutogat, eltakarja a száját, felhúzza a vállát stb., lehet, hogy hazudik, sőt, „dishonest”. (Közben végig gondolom magamat kívülről nézve.) A feladat után szólok. Ezt most gyorsan felejtsék is el, eszükbe ne jusson így méregetni embertársaikat. Évtizedek óta nézem, látom az embereket.

Soha nem hazudok, legföljebb (elég gyakran) nem mindig  mondom ki, amit gondolok. Szigorúan etikai szempontból ez is „hazugság”, de ezt az álláspontot senki nem tudja megvédeni. Hagyjuk az „őszinteséget”, mint hívószót. Hócipő…

És akkor megint megtanultam: tanár energiát nem spórolhat meg, ha komolyan veszi azt, hogy emberségre és gondolkodni nevel.

Lassan több, mint 100 éves a tömegoktatás. Ennél többre is vihettük volna. És akkor csodálkozunk a konteókon. Félórával ezelőtt hagytam ott a közösségi médiát – mivel mindegyik oldalt figyelem, hogy értsem a logikáját (hiszen tanár vagyok), elegem lett az ilyen-olyan oldali összeesküvés-elméletekből. Egymás hergelése – komoly szövegértési hiányosságok  értelmiségiek körében is…

A tanár munkájának legfontosabb része, hogy gondolkodik. Folyton. Mielőtt valamit bevisz az órára, vagy ott kimond.

Jó hétvégét! 😊

Hozzászólások (0)