Kategória: Vers

szeptember 1, 2024 / Vers

NŐ KALITKÁVAL

VASS JUDIT

Nő kalitkával

Hatásvadászat,

mondanád,

de Rippl-Rónai

tudja:

mesét kívánunk

mindannyian

magunkra hagyva −

társasan-talanul

történetet remél

a lélek.

Ne féld leírni a szót,

szemed vetni égnek,

már nem sok maradt:

befőzni lekvár

olvasás helyett,

kiporszívózni

minden szögletet,

kerülni a járványt,

visszatalálni

a kalitkából,

ki, a szabadba.

Szavakba-komfortba

szédülten

újra gondolni a távot,

amit megéltél.

A nő éppen

most ér

az ablak közelében

a helyre,

hol kalitkában a madár

sorsot mesél

zárak helyébe.

Hozzászólások (0)
szeptember 1, 2024 / Vers

SZEMÜVEGEM

VASS JUDIT

I.M. FODOR ÁKOS






SZEMÜVEGEM





kihunyt egy csillag





de lehet hogy csak hályog





kereslek mindig










mert meghatároz





szótagok száma forma





hogy az orromra










feltegyelek majd





miközben nem figyelek





már semmi másra










csendre alvásra





amennyiben csak álom





vagy talált látás










kerete létnek





amikor belenézek





haikukba férek










ott ellennének





fókusz nélkül a lélek





s ráakasztott test










együtt hagynák el





ami nem is volt fontos





csak egy állomás










kezükbe fognák





az égi pergamentet





hogy felolvassák










megvolt ez is


Hozzászólások (0)
			

		

	



		

		

				szeptember 1, 2024	 / 	
	Vers			

		

			

				IMAGINÁCIÓVAL
			

		

		

			

				






VASS JUDIT





I.M.DSIDA JENŐ










IMAGINÁCIÓVAL





ellentétes,





mint elutazással





a kocsárdi állomás.





Nevetni kell





a nehezéket,





ha már





tocsogni minek





bambán.





Pengetünk hát





egy zsoltárt,





azt is ki érti meg.





Mert nem ide készült.





Ez nem romantika.





Föld-szagúságunk





legjobbika





szakadva szállong,





és gyökerestül





a fentbe,





mintha tényleg





valaminek





a valamije lenne


Hozzászólások (0)
			

		

	



		

		

				szeptember 1, 2024	 / 	
	Vers			

		

			

				ÉS
			

		

		

			

				






VASS JUDIT





ÉS





nem volt még előbb,





de egy görög





nagyon akart időt:





Uranoszt és tettet,





bosszút, Gaiát,





de aztán





szelídíteni kellett,





hogy legyen tovább;





és istent szült egy zsidó,





ki végül





lelkét ütötte nyélbe





aztán a Big Bang,





és még nincs előtte,





csak kering egymáson





a kozmosz tovább:





szelídítsen,





vagy tombolja ki magát,





és nincs közbe vetve más,





csak ez a békés,





könny-könyves olvasás.


Hozzászólások (0)
			

		

	



		

		

				szeptember 1, 2024	 / 	
	Vers			

		

			

				VALAKI
			

		

		

			

				






VASS JUDIT





I.M. KÁNYÁDI SÁNDOR





VALAKI





jár a fák hegyén,





köréje gyűlnek csillagok.





Öles léptekkel mér a fény,





míg surranását hallgatod.










Egy jó maréknyi törmelék,





míg morzsoljuk az életet,





még látjuk, ahogy körbe néz,





valljuk-véljük, hogy lépeget.










A fák hegyén, az ég között,





a földig ér már úttalan,





bólintunk: elment, költözött.





Még arca, hangja, lépte van.










Aztán a csend a fák hegyén,





éjszakásan és súlyosan,





aztán a fény az ég felén,





a fák fölött, hol dolga van.


Hozzászólások (0)
			

		

	



		

		

				szeptember 1, 2024	 / 	
	Vers			

		

			

				IN MEMORIAM SZERB ANTAL
			

		

		

			

				






VASS JUDIT





IN MEMORIAM





SZERB ANTAL










anyám rongyosra olvasta





a Szerb Magyart





meg a Szerb Világot





különöst ahol kedvencünket





az albioni Byront





iróniába göngyöli puritán élce





de nem volt már időnk emlékezésre





hogyan is végezte ő maga





elébb az írást égették el





aztán rabtársának kellett megtartania





hogy szétverjék fejét puskatussal





noszogatták is ─ hiába





menekülj, menekülj Amerikába





de ő azt felelte





mit csinálhatnék ott





ahol magyarul nem taníthatok










és tudta hol lakott Mihály





nem szállt fölötte gépen










te jártál-e már Nyéken


Hozzászólások (0)
			

		

	



		

		

				szeptember 1, 2024	 / 	
	Vers			

		

			

				FELTÖLTÖTTEM
			

		

		

			

				






VASS JUDIT





FELTÖLTÖTTEM





egy dallamot:





Ella Fitzgerald





már halott.










De letölthetsz





egy életet,










és dzsesszben,





swingben





hallhatod.










Egy kicsit





a szöveg





tán közhelyes,










az meglehet,





az meglehet,










mi így dúdoljuk





szó helyett










az életet,





az életet.










ELTÖLTÖTTEM





egy életet:





az énekünk,





az énekek










énekéből





bibliás,










felvonásos





dráma lett.










És hangfelvétel





meg nem őrzi,










de Ella-dallam





lúdig bőrzi,










és dúdolhatod





múlt helyett










az életet,





az életet.










FELTÖLTÖTTEM





egy dallamot:





Ella Fitzgerald





már halott.










De letölthetsz





egy életet,










és dzsesszben,





swingben





hallhatod.










Egy kicsit





a szöveg





tán közhelyes,










az meglehet,





az meglehet,










mi így dúdoljuk





szó helyett










az életet,





az életet.


Hozzászólások (0)
			

		

	



		

		

				szeptember 1, 2024	 / 	
	Vers			

		

			

				HORATIO
			

		

		

			

				

                                                   HORATIO,










Lásd,





több dolgok vannak égen-földön,





nem nagyon segít itt az értelem…





nézd, most vettem elő mellkasomból,





lehet, hogy ez itt az én szívem.





Nézem, mint valami talált tárgyat,





forgatom, mintha valami könyvet…





nem tudom már magamtól tudni,





hogy tudni vagy hinni könnyebb.





Lásd fejembe bökken,





melyik csal jól: a fej avagy az írás,





melyikből ered fölös gyötrelem,





több dolgok vannak égen-földön,





néha kevés itt minden fegyelem.





Lásd, fölös is ezen tépelődni…





meglesz, mi meglenni úgyis kénytelen.


Hozzászólások (0)
			

		

	



		

		

				szeptember 1, 2024	 / 	
	Irodalom			

		

			

				FOGALMAK 9-11.
			

		

		

			
		

	



		

		

				szeptember 1, 2024	 / 	
	Vers			

		

			

				AZ
			

		

		

			

				






VASS JUDIT





AZ





vagy nekem, mint restnek a henyél,





s tavaszi záp mi műszere a köldnek,





restem miattad örök sarcban él,





mint kötvény, mit pénze-nincse öl meg.





Csupa fűnyíró prüszkje büszke elmém,





ez de rossz poén, elrozsd eltünet,





csak a henyém légy, noha nem szeretném,





méghogy a világ hántsa nincsemet!





Serced varázsa cserbültig kitölt,





s egy villanásodért is orv vagyok,





nincs mi, se mis, ellene más gyötör,





csak amit tőled, s főleg ha sorvadod.





    Koldus-szegény királyi parlagon





    részleg vagyok, és gazlag szomjazom.

















Hozzászólások (0)