Kategória: Vers

VOJTINA ÖRÖK

SZÖVEGGYŰJTEMÉNY

„ÉS” vagyunk:

szorítja nyomja összefogja

együnk a másikát

könyököl asztalon az ész

másfél mázsára lát

vajon mit érez

pihézi testét a fény

ez itt a második nyaláb

csak ami nincs

az bírja el magát

MERT

a test jelképei  ǀǀ  nem férnek el magába

projektál hát a lélek  ǀǀ   vetül egy personára

de ehhez mi közöm ǀǀ  kit érdekel a mássa

árnyék vetítő napsütés  ǀǀ  mikor pokoli táncba

kezdi útját az ÉS ǀǀ  bejárja ahogy illik  

napszemüveget ölt ǀǀ   tompítja bentről kintig

mert szúr a fény ǀǀ   hunyorog rá az elme

árnyékában pihen ǀǀ mi amúgy útra kelne

de ehhez mi közöm  ǀǀ  marad az azelőtt

ÉS árnyékot írna lassan ǀǀ  a lassú délelőtt

de HISZ lehet TALÁN még ǀǀ   már dől a nap lehet

szabad szerettél volna ǀǀ   ÉS íme képkeret

ÉS

„DE” vagyunk

a DE felnéz az égre

és fölfeslik megint

csillagok helyébe

cellát vetül a fény

mesésebb körútja

CSAK ami van

annak bíbel a múltja

DE ehhez mi közöm

míg hűl a kajszi lekvár

még jó hogy vannak dolgok

amiket MERT vagy ÉS akartál

DE ehhez mi közöm

kit érdekelne seb

CSAK ami írt

VAGY vályogot vetett

meg kell tanulni itt a fát

az árnyéka felett

VOJTINA ÖRÖK

EGYIK

délután szendergésemből

anyám hangjára ébredtem[1]

és bogárrá lettem

elég zavaros

maga mit csinál ott aranyos

nem tudom kivel beszélget

csak azt

hogy ez már a bogár-élet

uzsonnázom a zöldben

válaszolja nemtudomki

s én elcsodálkozom

miért is bogárabb

az én szendergésem

mint az ő ébren abszurdjuk

uzsonnaszaporítás kétféle módja

istenpótlék

már ezt is tudják azóta

mint Ábrahám helyett

őrt és kaput a Törvényhez

de a kapuk előbb záródnak

mint a beszélgetések

[1] Franz Kafka: Napló

VOJTINA ÖRÖK

NE ZSÖRTÖLŐDJ, az ősök  ǀǀ  mindent félreraktak,

vagyont testáltak rád, ǀǀ  aranynál súlyosabbat:

konok parasztok öklét, ǀǀ   igáslovak nyakát,

napestig fáradatlant, ǀǀ  s kibírni, hogyha fáj.

És luxust ráadásul, ǀǀ  hogy néha elheverj

Egy talpalatnyi égen,  ǀǀ  mert nem herdáltad el.

Ahol kiválás  van még,  ǀǀ  van még előre s feljebb,

ne zsörtölődj s kapaszkodj, ǀǀ  a mű az nem lesz teltebb.

De mind ‘fölebb’, ahol még  ǀǀ  az égi mássa készül,

lesz még idő, pihenhetsz,  ǀǀ  a föld keringve égül.

VOJTINA ÖRÖK

DÚDOLOM

a Cseh Tamás-éneket,

három év múlva már

nem vagyok hadköteles.

Lenyomtam

40 év szolgálatot,

ti tudjátok,

mert együtt szolgáltatok.

Nyomorú zsoldban,

fagyban-hőségben,

mikor az ész végleg

erőtlen, sárban-esőben,

de mégis csússza,

mert pocsolyás Ér

a tudásnak útja.

Nem tudom vajon

majd lesz-e érdemes.

Három év múlva

már nem leszek kötelezett.

VOJTINA ÖRÖK

EZ A MARHA

Karinthy azt is tudta,

mennyire esendő,

ami kint-bent keresendő,

és a világ csak annak

tágasabb,

aki bent nem áll

tótágasat,

mennyire élvezte volna

ezt a kütyüvilágot,

egy kütyün át,

aki világot látott,

bele a saját agyába,

s nem érdekelte már

csak a

kint-bent

kifordíthatóság,

mert az ötlet

tekintélyes hatóság,

hegyezd hegyesre ceruzád,

nem baj, ha nem írsz

soha vele,

tágabb krokinak

már nincs veleje,

csak van,

mint egy bökvers,

böksz, aztán rükverc,

meg amorfizma,

az agylakónak nem rándul

már se szem, se arcizma,

és tartja a látszatot,

hogy látva lássatok,

hát bátran tétováljatok.