Kategória: Vers

november 25, 2024 / Vers

TUDOM

VOJTINA ÖRÖK

TUDOM

fiam, nem érdekel

a szapphói strófa,

bár elmagyarázhatnám,

miért is hasznos,

de belátom, más izgat,

úgy becézzük: élet,

de téged jobban kínoznak

jövő- és jelen-ségek,

és igazad van.

Hát zoomolj az izgatóra,

s nézd el, hogy féltjük,

mit felhalmozott az elme,

tán nem fölös tudás,

tán isten kegyelme,

s  még szükséged lesz rá,

ha végre megpihensz,

és rátalálsz

az elsüllyedt időben,

ahol mi is rohantunk volna…

hát rohanj helyettünk,

a MOST kivárja idejét.

Rohanj.

Legyen neked könnyebb

a tér-idő, a lét.

Hozzászólások (0)
november 25, 2024 / Vers

I.M. BRÓDY SÁNDOR

I.M. BRÓDY SÁNDOR

Amikor felemelték,

leszaggatták róla a ruhát,

hogy a sebét megkeressék:

az életnek már csak annyi jelensége

volt meg benne,

amit e földön többé föl nem ismernek

és halálnak mondanak:

egy romantikus golyó

ütötte seb naturalizmusában

már oszlóban volt a Nap szerelmese,

az elhagyott paletta,

festőállványba bújt lovag

kiürített pohara,

kicsorbult gyönyörök

tovább burjánzó vágyai

indultak útnak a rögök közé,

ahonnan vétetett és elvétetett,

ki a máshol születendők párbaját

vívta itt, a végeken,

minden más táján a világnak

szent dalnok lett volna belőle,

na semmi nagyívű megváltó,

csak semmi próféta,

de élet, vérbő és szemérmes,

egy gentleman a reform klubból,

aki két golfütés közt sétálva írja

regényeit a világhírnek,

de azok idáig nem érnek,

valahogy ritkán találják el

a másodvonalat, mert itt

szegénykórházak emigrációjában

halnak Rembrandtok

az első vonalból,

ami nem illik a végvári játékok

heroizmusába,

csak az életbe, az életbe,

a mindenhol abba,

így halt belénk A Nap lovagja,

előzik-követik őt a nem-kötelezők,

mert csak élet ez,

errefelé ritkán ismeretes,

amit e földön többé nem ismernek,

vagy nem is ismertek soha.

Hozzászólások (0)
november 25, 2024 / Vers

EGY MEG NEM ÍRT FÜST MILÁN

EGY MEG NEM ÍRT FÜST MILÁN:

ELESÉGÜNK TÖRTÉNETE

Maga szerint ez egy jó regény? – kérdezte.

Majdnem visszavágtam:

maga olvasta-e és hányszor,

és tudja-e, mi itt a rend, tisztelt uram,

mert a teremtmények itt egymásból ettek,

miközben arról ábrándoztak,

hogy egyszer még szembejön, akit csontig rágtak,

hogy velőig érjen a szem, na nem a lélek

vagy az értelem, de az éhes test,

amit kordában tartani nem tudnak,

mert nem tudjuk mi felfalni egymást,

hát harapunk, míg meg nem unja,

s lerágott csontjain bicegve odébb áll.

De vannak, akik nem falni akarnak,

csak örülni ennek a giccsparádés nyárnak−

állítólag élet − néha simogató szavakat lopnak,

amit meg sem bánnak, s ez a meg nem bánás

nagy nyugalmat ígér, véglegeset…

oh, ezek a barmok

akik mind magyarázni akarták nekem az életemet.

Pihenj, nyughatatlan szellem:

kannibál lelkünk bízták rád a századok,

mert embert boldoggá csak ember tehet,

mondta naplójában Erzsikének,

aki maga előtt tolta kerekesszékben,

amelyben talán már boldog volt,

látomás és indulat nélkül.

Hozzászólások (0)
november 25, 2024 / Vers

EGY MEG NEM ÍRT KOTTA

EGY MEG NEM ÍRT KOTTA

A Tudni illik, hogy mi illik-en nőttem fel, ezért azt, hogy nyilvánosan nem illik csókolózni, már akkor is tudtam, amikor mégis elkövettem ifjúságom hajnalán. G-vel egy lepukkant bárban ültünk. Gagyi hely, gagyi sör, gagyi zene. A bárzongorista épp a „Kicsi, gyere velem rózsát szedni” idegtépő dallamát játszotta, G meg is jegyezte, azért illene legalább ezt kotta nélkül tudni. Úgy látszik, jobb sorsra érdemes kallódó volt, mert néha Chopint is játszott, igaz, azt is kottából.

Egy félóra múlva G elment újabb két sörért, de a röhögéstől majdnem kiöntötte őket, mire visszaért az asztalunkhoz. Alig tudta elmondani: „Nem a kottát nézi…egy regényt olvas…”

Hozzászólások (0)
november 25, 2024 / Vers

BENEDEK

BENEDEK

barlangba bújt

a széteső világ elől,

állítólag csodák találtak rá,

így lett Benedictus.

Regulás egy ember volt,

nem tűrt külső-belső törvényt,

csak azonost.

Minap láttam őt,

egy Ferrariban káromkodott,

amiért nem tartják be a KRESZT

ezek a barmok, azt hiszik,

övék a világ,

a többi meg le van szarva.

Közben elmesélte,

mire költi vagyonát, amit

megszerzett,

és nem kérdeztem az első

millióról,

nem is válaszolt volna −

minden sértést letöröl,

talán köp is egyet.

Megszállott egy fickó,

épp vidékre igyekezett

keresni regulás kezeket,

amikbe befektetni érdemes.

A bencéseknél végzett,

de Istent nem hiszi,

csak mint metaforát.

Anyád – kiáltja át

a szabálytalanul előzőnek,

számát sem tudom,

akikkel jót tett

ez a sziklás ember,

bár kerüli a barlangokat.

Irigylem a Ferrari-hangokat,

úgy suhantunk,

mint Jézus a vízen –

szóval láttam csodákat,

ezt persze vedd  csak

afféle metaforának.

Hozzászólások (0)
november 25, 2024 / Vers

AZ ELTŰNT

VOJTINA ÖRÖK

AZ ELTŰNT

időben

teába áztattunk egy kekszet,

és hosszú-hosszú

pillanatokra tellett:

párhuzamos jelenekben állt,

vagy hömpölygött a jövő.

Még három dimenzióban éltünk,

de kezdtünk már

csak a múltról beszélni −

ez az öregedők szokása,

mert a jövő mindig elkezdődik,

a kekszek

ronggyá olvadnak a szájban,

csak a múltak íze miatt jó mégis,

hisz csupa nyom vagy magad is

kit a holtak lépte vet,

míg apokalipszist renget

a rémült ébredés,

hogy nem érted már a jelenlevőt…

Jó lesz így is,

mondta öreg orvosom,

utalva a receptre,

amin se aláírás, se pecsét nem volt.

Hümmögtem: biztos már szenilis,

a nővér meg legyintett iróniával,

majd hozzam vissza,

ha nem fogadják el,

és magában biztos nevetett a dokin,

de a gyógyszerészlány azt mondta:

jó ez, ha feltette a felhőbe…

és ott volt,

és ott voltam

múlt és jövő találkozásakor,

nagy pillanat volt.

A lány amúgy kedvesen megjegyezte:

régen láttam magát,

és tényleg, már két gyereke

született közben,

mialatt öreg orvosom

a jövőbe költözött.

Micsoda íze volt

ennek a felismerésnek.

Hozzászólások (0)
november 25, 2024 / Vers

„A toronyőr visszapillant”

VOJTINA ÖRÖK       

I.M. BÁLINT GYÖRGY

Az ERŐ tánca ez egy pont körül

melynek csak mélység a kiterjedése.

A toronyőr szolgál ─ az éjszaka alól

letekint a menthetetlenségbe.

Ott valaki eclogát ír éppen, s már tudja:

várja őt várja őt egy rosszabb, mélyhalál,

az embernek sokszor angyalra se futja,

szolgálsz − s egyszer csak tarkódon talál.

A torony áll, de irányt nem világít.

Már chipek írnak hajót tengerekre,

Kiszámolják a távok vitorláit,

A zátonyt, hol hajótöröttek teste

kövesedik a süllyedő sziklára −

mert közönyös-mély a világok világa.

Hozzászólások (0)
november 25, 2024 / Vers

CSAK

VASS JUDIT

  • CSAK

a korán kiszakadók fejében

nem áll össze két szó:

szülő meg föld.

Ha már gyökereztél,

a senki földjére költözöl,

Ég s Föld között, bús-hazátlanul

hajtja emlékeid a képzelet.

Képeket koholsz,

művészetet az ottlét helyett.

Szabadon kötve a széttartozót,

templomok-mátkák, égen utazók

adják össze örök hűségre sorsod.

Bárhová cipeled, hordod.

Hozzászólások (0)
november 25, 2024 / Vers

ÜGYELJETEK

VOJTINA ÖRÖK

ÜGYELJETEK                                              

rájuk

mi úgy szerettük őket,

hogy időben érjenek

újra-szülőknek,

babusgattunk-féltünk,

örülni csak lassan, szépen,

mert nem mindig csillag,

ami megy az égen,

de mindig jelzi, amit

árnyékunk hagy itt,

ha felbérelnek az angyalok,

körbetáncol, ami él,

újraszüli magát sok halott,

pezsgővel koccint,

hisz ez itt egy esküvő,

élő-halott mind bújjon elő,

mert nem hal, ami él,

-hatatlan, -hetetlen

örülni jöttünk ma,

mind az Ezeregyen.

Hozzászólások (0)
november 25, 2024 / Vers

SZÖVEGGYŰJTEMÉNY

VOJTINA ÖRÖK

SZÖVEGGYŰJTEMÉNY

„ÉS” vagyunk:

szorítja nyomja összefogja

együnk a másikát

könyököl asztalon az ész

másfél mázsára lát

vajon mit érez

pihézi testét a fény

ez itt a második nyaláb

csak ami nincs

az bírja el magát

MERT

a test jelképei  ǀǀ  nem férnek el magába

projektál hát a lélek  ǀǀ   vetül egy personára

de ehhez mi közöm ǀǀ  kit érdekel a mássa

árnyék vetítő napsütés  ǀǀ  mikor pokoli táncba

kezdi útját az ÉS ǀǀ  bejárja ahogy illik  

napszemüveget ölt ǀǀ   tompítja bentről kintig

mert szúr a fény ǀǀ   hunyorog rá az elme

árnyékában pihen ǀǀ mi amúgy útra kelne

de ehhez mi közöm  ǀǀ  marad az azelőtt

ÉS árnyékot írna lassan ǀǀ  a lassú délelőtt

de HISZ lehet TALÁN még ǀǀ   már dől a nap lehet

szabad szerettél volna ǀǀ   ÉS íme képkeret

ÉS

„DE” vagyunk

a DE felnéz az égre

és fölfeslik megint

csillagok helyébe

cellát vetül a fény

mesésebb körútja

CSAK ami van

annak bíbel a múltja

DE ehhez mi közöm

míg hűl a kajszi lekvár

még jó hogy vannak dolgok

amiket MERT vagy ÉS akartál

DE ehhez mi közöm

kit érdekelne seb

CSAK ami írt

VAGY vályogot vetett

meg kell tanulni itt a fát

az árnyéka felett

Hozzászólások (0)