https://hu.wikipedia.org/wiki/Berzsenyi_D%C3%A1niel
Vass Judit oldala Posts
ŠVEJK, A DERÉK KATONA, BELÉP A VILÁGHÁBORÚBA
„- Hát megölték a Ferdinándot – mondta a takarítónő Švejk úrnak, aki évekkel azelőtt búcsút vett a katonaságtól, miután a katonaorvosi bizottság végérvényesen hülyének nyilvánította; azóta kutyakereskedelemből élt, azaz ronda korcsokat vásárolt, és hamisított pedigrével eladta őket.
Ráadásul még reumát is kapott, s most is éppen a térdét dörzsölgette sósborszesszel.
– Melyik Ferdinándot, Müllerné? – kérdezte Švejk, tovább masszírozva a térdét. – Két Ferdinándot ismerek. Az egyik a Průša drogista szolgája, tudja, aki egyszer megivott tévedésből egy üveg hajszeszt, aztán ismerem még a Kokoška Ferdinándot, amelyik a kutyapiszkot szokta összeszedni a házakból. Egyikért se nagy kár.
– Na de Švejk úr, a Ferdinánd főherceget, a konopištĕit, azt a kövéret, aki olyan vallásos volt.
– Jézus Mária – kiáltotta Švejk -, hát ez jó! És hol történt a baj a Ferdinánd őfenségével?
– Szarajevóban, Švejk úr, lepuffantották egy revolverrel. Mert ott autóztak éppen, ő meg a fenséges asszony.
– Na ja, Müllerné, autókáztak. Azt egy ilyen úr nyugodtan megengedheti magának. Közben arra nem gondol, hogy az ilyen kocsikázásnak rossz vége is lehet. Pláne Szarajevóban. Hiszen az Boszniában van, Müllerné. Biztos a törökök a ludasok benne. Hiába, kár volt, hogy elvettük tőlük Bosznia-Hercegovinát. Na ugye, Müllerné. Ezért kellett a Ferdinánd őfenségének megboldogulni. Sokat kínlódott szegény?
– A fenséges úr mindjárt kész volt, kérem. Tetszik tudni, a revolver az nem gyerekjáték. A múltkor minálunk, Nusléban, egy lakó addig játszott a revolverével, amíg agyonlőtte az egész családját, meg a házmestert is, aki felment megnézni, hogy ki lövöldözik ott a harmadik emeleten.
– Vannak revolverek, Müllerné, amik az istennek se akarnak elsülni, ha megbolondul, akkor se. Sok ilyen revolverfajta létezik. De a Ferdinánd őfenségéhez biztos valami jobbat vásároltak, és le merném fogadni magával, Müllerné, hogy az illető, aki a trónörökös őfenségét elintézte, úgy felöltözött hozzá, ahogy kell. Tudja, nagyon nehéz dolog egy fenséges urat agyonlőni. Az nem úgy megy, mint amikor egy közönséges vadorzó lepuffantja az erdészt. Előbb ki kell spekulálni, hogy férkőzik hozzá, mert nem mehet oda csak úgy, akármilyen rongyokban. Cilinderben kell menni, hogy a rendőrök még előtte le ne füleljék.
– Azt mondják, hogy többen voltak.
– Magától értetődik, Müllerné – bólintott Švejk, befejezve a térde masszírozását. – Ha maga meg akarná ölni a trónörököst vagy a császár őfelségét, először biztosan maga is összedugná a fejét valakivel. Több szem többet lát. Ez is ad egy jó tanácsot, meg az is, és akkor mindent siker koronáz, ahogy a himnuszunk is mondja. Az a legfontosabb, hogy kivárja azt a pillanatot, amikor a fenséges úr éppen arra megy. … Mennyit kapott a fenséges úr, egyet vagy többet?
– Az újság azt írja, Švejk úr, hogy a Ferdinánd őfensége olyan lett, mint a szita. „
Jaroslav Hašek (Prága, 1883. április 30. – Lipnice, 1923. január 3.) cseh humorista és szatirikus író. Legismertebb műve a Švejk, a derék katona, amelyet több mint hatvan nyelvre lefordítottak.
Életútja
Prágában született, Josef Hašek középiskolai matematikatanár fiaként. Vallási fanatikus édesapja alkoholmérgezésben halt meg, amikor Hašek 13 éves volt. Ezután szegénységük miatt a háromgyermekes családnak gyakran kellett költöznie.
Hašek 1902-ben érettségizett egy cseh kereskedelmi akadémián. Rövid ideig banktisztviselőként dolgozott, majd szabadfoglalkozású író és újságíró lett.
1906-ban csatlakozott az anarchista mozgalomhoz. Rendszeresen felolvasásokat tartott munkások előtt, majd 1907-ben az anarchista Kommuna lap szerkesztője lett. A rendőrség folyamatosan figyelemmel kísérte, többször letartóztatták és bebörtönözték. Egy alkalommal több hónapnyi börtönbüntetést kapott egy rendőrtiszt megtámadásáért.
1905 végén ismerte meg későbbi feleségét, Jarmila Mayerovát. Mivel a lány szülei nem tartották megfelelő férjnek az anarchista írót, a szerelmes Hašek megpróbált visszalépni az anarchizmustól, és íróként állásba lépett. Amikor az írót ismét letartóztatták, a lányt szülei vidékre vitték, remélve, hogy ezzel kapcsolatuknak vége szakad. Ez ugyan nem történt meg, de Hašek végleg szakított az anarchizmussal, és kizárólag az írásnak szentelte magát. 1910-ben a Svět zvířat (Állatok Világa) című lap szerkesztője lett.
1910 májusában feleségül vette Jarmila Mayerovát. Az Állatok Világá-tól rövidesen elbocsátották az általa kitalált állatokról írott cikkei miatt. Házassága nem volt boldog; 1913-ban az asszony visszaköltözött szüleihez.
Az első világháború alatt, 1915 februárjában Hašek belépett a hadseregbe. A fronton töltött rövid idő után szeptemberben megadta magát az oroszoknak. 1916-ban elengedték a fogolytáborból, hogy propagandistaként csatlakozzon az újonnan alakuló Csehszlovák Légióhoz.
Az októberi forradalom után Oroszországban maradt, belépett a bolsevik pártba és ismét megnősült. Ufában, Krasznojarszkban és Irkutszkban élt és dolgozott, mint a keleti front 5. hadseregének politikai tisztje. Hašek – aki már Prágában megtanult magyarul – több, jórészt kétnyelvű hadifogolylapot is szerkesztett: Világforradalom (Die Weltrevolution), Krasznaja Jevropa (Vörös Európa, Rothe Europa), Nachrichten (Hírek) és a Roham (Sturm) címűt. 1920-ban a párt Csehszlovákiába küldte. A helyi pártszervezet gyanakvással fogadta, így Hašek hamarosan visszatért korábbi életmódjához. Az író nem volt túl népszerű, mivel árulónak és bigámistának tekintették.
A Švejk, a derék katona és egyéb különös történetek című könyve 1912-ben jelent meg. Ebben a műben bukkan fel először Švejk alakja, de a szeretetre méltó együgyű figura csak a világháború után, a regénnyel vált híressé. A regény utolsó fejezeteit Hašek betegsége miatt már csak diktálni tudta. 1923-ban, tüdőtágulás és szívbénulás következtében, nem egészen 40 évesen meghalt. Regényét Karel Vanek, újságíró barátja fejezte be.
Nyelvtudása
Rendkívüli memóriája, hosszú európai vándorlásai valóságos poliglottá tették. Jól beszélt magyarul, németül, lengyelül, szerbül, szlovákul és oroszul. Franciául és egy cigány nyelvjárásban is ki tudta fejezi magát, oroszországi tartózkodása alatt pedig tatárul és baskírul is megtanult, emellett foglalkozott a kínai és a koreai nyelvvel is.
https://hu.wikipedia.org/wiki/Jaroslav_Ha%C5%A1ek
„1802. november 25-i dátummal 11 884 nyomtatványból, 15 000 kötet könyvből és 1152 kéziratból álló gyűjteményét a magyar nemzetnek adományozta, amit később cenki gyűjteményének 6000 rézmetszetével és 9206 kötet könyvével egészített ki. Azonban mindezek előtt elkészíttette a leendő könyvtár katalógusát is, ezt a maga költségén kinyomatta, majd belőle egy-egy példányt a külföldi uralkodóknak, a külföldi tudományos intézeteknek, valamint hazai és külföldi tudósoknak is megküldött.
Ezt a dátumot (1802) tekintjük az Országos Széchényi Könyvtár és Magyar Nemzeti Múzeum megalapítási évének is. Később József nádor indítványozta a Magyar Nemzeti Múzeum mint a magyar vonatkozások gyűjteményének létrehozását, amelyhez hozzátartozna a Széchényi által megalapított Nemzeti Könyvtár is. 1808-ban létre is jött az intézmény. Bőkezű adományaiért és szolgálatainak elismeréséért érdemeit 1807-ben az országgyűlés törvénybe iktatta (XXIV. törvénycikk).” (Wikipedia)
Gróf sárvár-felsővidéki Széchényi Ferenc de Paola György (Széplak, Sopron vármegye, 1754. április 28. – Bécs, 1820. december 13.) államférfi, könyvtár- és múzeumalapító, Somogy vármegye főispánja, királyi főkamarásmester, aranygyapjas lovag, királyi küldött és biztos, Széchenyi István édesapja.
Élete
A főnemesi gróf sárvár-felsővidéki Széchényi család sarja. Apja, gróf sárvár-felsővidéki Széchényi Zsigmond (1720–1769) huszárkapitány, császári és király kamarás, anyja, ciráki és dénesfalvi gróf Cziráky Mária (1724–1787) volt. Ferenc, házasságuk hatodik gyermeke volt; ugyanazt a keresztnevet kapta mint a 3 évesen elhunyt bátyja, Széchényi Ferenc (1711–1714). Keresztszülői Groff Ádám orvos és felesége Khellesz Katalin voltak. Tanulmányai befejeztével 1776. december 12-étől a kőszegi kerületi tábla ülnöke, 1783. augusztus 17-étől a báni tábla elnöke és egyben a horvát bán helyettese. II. József uralkodása alatt több vármegye főispáni helytartója és királyi biztosa. 1785. március 9-én valóságos belső titkos tanácsosi címet nyert és 1785. április 18-án pécsi kerületi királyi biztos, valamint Somogy, Baranya, Verőce és Szerém vármegyék adminisztrátora lett.
Amikor a „kalapos király” egymás után adta ki azon rendeleteket, amelyek célja Magyarország és Erdély germanizálása és a nemzet rendi alkotmányának megsemmisítése volt, Széchényi nem akart céljainak eszköze lenni, ezért minden tisztségéről lemondott, és a magánéletbe vonult vissza. Széchenyi Ferenc betegségére hivatkozva 1786. elején, véglegesen 1786 augusztusában lemondott; utódja a pécsi kerület biztosaként ez év decemberétől báró Splényi József lett.
Az 1790–91-es országgyűlés után újra hivatalba lépett, majd II. Lipót küldöttjeként Nápolyban is járt, hogy a nápolyi királynak a koronázási emlékérmet átadja.
1792-ben megkapta a Szent Januárius-rendet. 1798. április 6-án Somogy vármegye főispánja lett és mint királyi biztosra, reá bízták a Dráva és Mura folyók szabályozását. 1799. október 1-jén a Hétszemélyes Tábla elnöke, december 6-án királyi főkamarásmester, december 23-án helyettes országbíró lett.
A külföldi tudományos társulatok egymás után fejezték ki elismerésüket azáltal, hogy tagjukká választották: 1803-ban a göttingeni királyi tudományegyetem, 1804-ben a jénai, 1811-ben a varsói tudományos akadémia, 1812-től a bécsi tudományos akadémia tiszteletbeli tagja lett. 1808-ban az Aranygyapjas rend lovagja lett. 1810-ben megvásárolta Gyöngyösapátit a Nákó és a péchújfalusi Péchy családtól, így az övé, illetve Pál nevű fiáé lett az ottani Széchényi-kastély.
Amikor I. Ferenc király alatt a magyar alkotmányt újabb veszély fenyegette, és ez a király is országgyűlés nélkül akart uralkodni, 1811-ben Széchényi szembaját hozva fel okként, újra letette összes hivatalát, mintegy tiltakozva Metternich rendszere ellen; visszavonult a magánéletbe, és attól fogva családjának élt. Ennek érdekében tett nagyszerű intézkedése a három fia számára alakított három hitbizomány: a segesdi (Somogy vármegye), iváni (Sopron vármegye) és pölöskei (Zala vármegye), de amellett folyton élénk figyelemmel kísérte hazájának és a Magyar Nemzeti Múzeumnak sorsát, melyről ezután sem feledkezett meg, így kinyomatta a könyvtár későbbi gyarapodásának katalógusát. 1818-ban előbbi adományát egy újabbal egészítette ki, odaajándékozván a Magyar Nemzeti Múzeumnak soproni könyvtárát is, mely nagyobbrészt klasszikusokból és külföldi érdekű művekből (5086 mű, 9206 kötet) és 6000 darab rézmetszetből és földabroszból állott.
Élete végén mindinkább búskomorság vett rajta erőt, könyörgésbe és vallási bűnbánatba mélyedve, mind jobban a vallási miszticizmus felé hajlott. A politikai reakciót látva egyre levertebb lett, és ahogy fia írta: „a nemzet jövője felett kétségbeesve, reménytelenül szállt sírjába” 1820-ban, majd három évre rá neje is követte.
https://hu.wikipedia.org/wiki/Széchényi_Ferenc_(politikus)