Vass Judit oldala Posts

szeptember 2, 2024 / Évfordulók

LEONARDO DA VINCI

1482 körül egy milánói udvari állás reményében írt levelében az akkor harmincéves Leonardo úgy mutatta be magát … Ludovico Sforza hercegnek, mint eszményi tanácsadót háborús években, az alagút- és csatornaépítés szakértőjét, puskák és ostromgépek feltalálóját. A levél végén mellékesen megemlítette, hogy békeidőben festészettel és szobrászattal is szokott foglalkozni…

Leonardo da Vinci (1452. április 15.1519. május 2.) itáliai polihisztor. Leonardo festő, tudós, matematikus, hadmérnök, feltaláló, anatómus, szobrász, építész, zeneszerző, költő és író volt egy személyben.

A Vinci melletti Anchianóban született Toszkánában egy nótárius, Ser Piero da Vinci, és egy parasztlány, Caterina törvénytelen gyermekeként. …

Leonardót sokszor nevezik a reneszánsz ember őstípusának, akinek láthatólagos végtelen kíváncsisága csak a felfedezéseinek erejével volt egyenlő. Széles körben az egyik legnagyobb festőnek tartják, és egyes vélemények szerint ő lehetett minden idők legműveltebb embere.[1]

Leonardót éveken át elhalmozták megrendelésekkel: ezek közül a legjelentősebb a Santa Maria delle Grazie-kolostor refektóriumában megfestett freskója, „Az utolsó vacsora”, amellyel 1498-ban készült el. E freskót azonnal a téma legtökéletesebb megjelenítéseként kezdték méltatni. Elkészülése óta a nyugati világ főműveként tekintették…

Firenzébe költözött; hírneve itt érte el tetőfokát. 1502-ben Cesare Borgia szolgálatába állt, és vele tartott a romagnai hadjáratban. Ebből az időszakból származnak közismert erődítmény- illetve hadigépezet-vázlatai. 1503-ban Firenzében kezdte festeni a Mona Lisát (közismert olasz neve: la Gioconda – kiejtése: la dzsokonda). A munka egészen 1506-ig húzódott, a hagyomány szerint a hároméves alkotómunkából két évet vett el Mona Lisa híres mosolyának megalkotása – ennyit tépelődött Leonardo a mosoly kialakításán…

1517-ben a Milánót meghódító francia király, I. Ferenc meghívására Franciaországba költözött. Az Amboise melletti cloux-i ( mai nevén Clos Lucé ) 8 szobás kastélyba már nem követi másik munkatársa, Salai, akivel 25 évig egy házban élt. A király első festője, mérnöke és építésze cím évenkénti 1000 écu (középkori francia pénzérme) járadékkal párosult. Leonardo igazán nagy tiszteletben részesült. Az uralkodó, aki többször is látogatást tett nála, komolyan gondolhatta, amit a Clos Lucé kastély ajándékozásakor mondott: ” Itt Leonardo, szabadon álmodhat, gondolkodhat és dolgozhat”. ( „Ici Léonard, tu seras libre de rêver, de penser et de travailler.”)

Leonardo csatornázással, zsilipek, malomszerkezetek, térképek rajzolásával foglalatoskodott – mindezt bal kézzel, mivel jobb karja megbénult. Két évet töltött itt, majd 1519-ben megbetegedett és meghalt. Hogy öröksége fennmaradhatott az utókor számára, az mindenekelőtt Francesco Melzinek, hűséges tanítványának és munkatársának köszönhető, aki a művész halála után a ráhagyott könyveket, kéziratokat, rajzokat és szerszámokat Milánóba vitte. Itt őrzik egy hegyikristály ládikában munkásságának leggazdagabb gyűjteményét, a Codex Atlanticust, melyet Pompeo Leoni állított össze…

…. Tudományos kísérletei alapján új eljárásokat fejlesztett ki. Számos kéziratából egyet sem dolgozott ki kiadásra alkalmas szintig, így ezek tartalma évszázadokig rejtve maradt: Leonardo felismeréseinek zömét újra fel kellett fedezni, és más kutatók szereztek hírnevet a természet olyan törvényeinek kiderítésével, amelyeket ő már fölfedezett.

1482 körül az optika és a vonalperspektíva foglalkoztatta. Ahogy növekedett tudása, egyre több minden érdekelte. 1500 körül a csatornaépítés, a folyószabályozás, az öntözőrendszerek, a víztározók és hidak legkeresettebb szakértőjének számított. Sikerét jelentősen gyarapították a munka termelékenységét növelő, a költségeket csökkentő berendezései – a csatornák építéséhez például vízkiemelő szerkezetet tervezett. ” (Wikipedia)

https://hu.wikipedia.org/wiki/Leonardo_da_Vinci

LEONARDO HOMEPAGE

http://mos.org/leonardo/

szeptember 2, 2024 / Évfordulók

„Keskeny, kissé csapott vállú, sovány alak ült előttem. Inkább alacsony, mint középtermetű. Sötétszürke, jól szabott, igen rendes öltözetet viselt. A kabátja ujjából néhány centiméterre kiálló fehér inge tiszta, szépen mosott és gondosan vasalt volt. Sötétkék csíkos, kifogástalanul kötött nyakkendője szabadon lebegett a melle előtt. Mindezt a majdnem hanyag előkelőséget mintegy zárójelbe tette a cipő és a kalap: a cipője nagyobb volt mint a lába s a kalapja kisebb, mint a feje. A kissé viseltes, kitaposott barna félcipő hátsó pereme ugyanis a sarka fölött elállott a lábától. A hátul felhajtott, elől lecsapott szélű sötétszürke puhakalap pedig kissé túl könnyedén ült a feje tetején. De az is meglehet, hogy csak az alóla kikandikáló domború homlok és a rakoncátlan göndör haj tornázta fel a kalapot az üstökére. Úgy látszik, egyik sem tűrte meg ezt a puha abroncsot sem. A boltozatos homlok alatt dús szemöldök, mongoloid jellegű, élénk tekintetű szemek, erős pofacsontok, beesett arc, széles orr, tömött bajusztól árnyékolt, keskeny ívelésű száj. A homlokhoz viszonyítva hegyes, de mégis lágyvonalú, középen árkolt áll zárta le a nem szép és nem csúnya, de feltétlenül jellegzetes és igen értelmes arcot. A fej a törzshöz képest meglehetős aránytalanságban, mint valami kényszerű különvélemény ült a hosszú, vékony nyakon, amiből erős ádámcsutka meredt elő. Ez az ádámcsutka beszéd közben, vagy ha egyet-egyet nyelt, szinte erőlködve igyekezett elérni az áll élvonalát. De a vékony nyak is sokszor már-már elejtette a föléje szélesedő koponyát, ha biccentett, vagy ha valamit erősített…Hátradőlve, kényelmesen elhelyezkedve sohasem beszélt. Viszont ha hallgatott, legtöbbször hanyag tartással ült s fejét kissé félrebillentve sűrűn pislogatott. Az egész arcon látszott ekkor is, hogy gondolkodik. Az újból való megszólalást ismételt bajusz szétkefélés és néhány olyanszerű szájrándítás előzte meg, mint milyennel valaki kiszívja a fogát. Újra előredőlt s öklét szinte fenyegetőleg lengetve, élénk arcjátékkal, mély, öblös hangon lassan, megfontoltan beszélt. Hangsúlyozásában színesek, ütemezésében sokszor tagoltak voltak még az egyes szavak is, amelyek elhagyták a száját.” (Bányai László)

https://hu.wikipedia.org/wiki/J%C3%B3zsef_Attila

MEGZENÉSÍTETT JÓZSEF ATTILA-VERSEK

szeptember 2, 2024 / Évfordulók

„[…] nagyon sok olyan költőnk és írónk van már, aki azt az írói alapszituációt próbálja megvalósítani, hogy egyenrangú félnek tekinti a másikat, felnőttként beszél vele. Tehát nem szépíti a dolgokat, mellőzi az ünnepélyességet, mellőzi az írói méltóság pózát, amit gyűlölök, lemond minden tekintélyről, amire foglalkozása voltaképpen predesztinálná, és úgy beszélget az olvasójával, ahogy én beszélgetek teveled, vagy ahogyan mi beszélgetünk, ha barátok között vagyunk. Tehát egyenrangú az egyenrangúval, egyforma észbeli képességekkel rendelkező vitapartnerek, akik közül az egyik fél az író, jelen esetben én, lemondtam arról, hogy tanácsoljak, mert tanácsot adni nem tudok, lemondtam arról, hogy megmagyarázzak, mert magyarázni nem tudok, nem értem a világot, amely körülvesz, tehát hogyan tudnám én ezt megmagyarázni? A kijelentő mondat helyett a kérdő mondat az, amely az én egész írói struktúrám alapja.” (Örkény István)

[Úgy írni… ] (részlet) – In: Lázár István: Örkény István, Budapest, Szépirodalmi, 1979;

https://hu.wikipedia.org/wiki/%C3%96rk%C3%A9ny_Istv%C3%A1n >