Vass Judit oldala Posts

szeptember 6, 2024 / Évfordulók

A Micimackó című regényt (eredeti címe: Winnie-the-Pooh) A. A. Milne írta az általa kitalált mackó, Micimackó és barátai (Róbert Gida, Malacka, Füles, Bagoly és Nyuszi) kalandjairól a Százholdas Pagony nevű erdőben. Két további szereplő, Kanga és Zsebibaba csak a könyv hetedik fejezetében mutatkoznak be, míg a Tigris nevű karakter csak a következő könyvben, a Micimackó kuckójában jelenik meg.

A regényt Karinthy Emília, Karinthy Frigyes testvére fordította le magyar nyelvre, és Karinthy Frigyes öntötte irodalmi formába. A Micimackó név az Emília név becézéséből ered (az eredeti név Winnie-The-Pooh). Milne fia, Christopher Robin 1920-ban született, apja ekkor már anyagilag független, szellemes és divatos londoni drámaíró volt. Milne 1923-ban Walesben kezdett el gyermekverseken dolgozni, amelynek eredménye az „Amikor még kicsik voltunk” (When We Were Very Young) című kötet lett.

A Micimackó könyv alapját a Milne által korábban megírt és kiadott, Milne és fia kalandjain alapuló rövid történetek adták. Christopher Robin 1921. augusztus 21-én kapott egy játékmackót apjától, amit Edward névre keresztelt. A kisfiú és a maci elválaszthatatlanok voltak. 5 éves korában Christopher Robin látogatást tett a londoni állatkertben, és ott annyira elbűvölte a Winnie névre keresztelt feketemedve, hogy saját mackóját is átkeresztelte. A regény többi figuráját is plüssállatok ihlették: Füles 1921-ben karácsonyi ajándék, Malacka egy szomszéd ajándéka volt, míg Kangát és Zsebibabát 1925-ben kapta Christopher Robin.

Milne rövid történeteket kezdett írni fia és játékállatai kalandjairól. Az első fejezetet („Első fejezet, amelyben bemutatnak bennünket Micimackónak és a méheknek, mellékesen a könyv is elkezdődik”) Milne a „The Wrong Sort of Bees” című rövid történetből adaptálta, amely a London Evening News karácsonyi kiadásában jelent meg 1925-ben. A rövid történetek örökségét mutatja, hogy a könyv egyes fejezetei önálló történetet alkotnak, a cselekmény nem folytatódik egyik fejezetről a másikra, csak a főszereplők jelentik a folytonosságot. Milne a rövid történeteket a Punch Magazine, St. Nicholas Magazine, Vanity Fair és más kiadványokban jelentette meg, mielőtt könyv formában is kiadta volna. A magazinok a kor leghíresebb rajzolóit kérték fel a történetek illusztrálására: J. H. Dowd, Reginald Birch, E. H. Shepard, A. H. Watson.

Milne saját gyermekéről mintázta Micimackó legjobb barátját, Róbert Gidát.

A Micimackó első kiadása 1926. október 14-én Nagy-Britanniában a Methuen & Co. Ltd. (London) kiadó gondozásában, E. H. Shephard rajzaival jelent meg.

A Micimackó megjelenése után 1927-ben adták ki a „Hatévesek lettünk” (Now We Are Six) című verseskötetet, majd 1928-ban következett a folytatás, Micimackó kuckója (The House at Pooh Corner).

Fordítások

Az első kiadás óta a Micimackót a világ számos nyelvére lefordították. A magyar fordítást Karinthy Frigyes testvére, Karinthy Emília készítette, aki több idegen nyelven beszélt anyanyelvi szinten. Karinthy Frigyes ezután formába öntötte és jelentősen át is dolgozta a szöveget, amelyre szükség volt, mert az eredeti angol szöveg csak az angol nyelvterületre és az angol kultúrára jellemző fordulatokkal van teli. A fordítás 1935-ben jelent meg Magyarországon. Karinthy Micimackó-fordítása éppoly jelentős helyet foglal el a magyar irodalomban, miként Arany János Hamlet, dán királyfi fordítása William Shakespeare-től. Az ezt követő évtizedekben számos alkalommal megjelentették újra a könyvet.

Latinra Lénárd Sándor (Alexander Lenardus) fordította le, Winnie ille Pu címmel, 1958-ban jelent meg a könyv. A latin változat 1960-ban első nem-angol nyelvű könyvként felkerült a New York Times újság bestseller-listájára, és máig ez az egyetlen latin nyelvű könyv, amelynek ez sikerült.

Az eszperantó fordítást 1972-ben készítette Ivy Kellerman Reed és Ralph A. Lewin, Winnie-La-Pu címmel.

Feldolgozások

Milne halála után az első hivatalos (vagyis örökösei által is jóváhagyott) folytatást David Benedictus írta Visszatérés a Százholdas Pagonyba címmel. Milne hagyatékának gondozói közel tíz évig vitatkoztak, mire meg tudtak egyezni a könyv kiadásában. A könyv illusztrációit Mark Burgess készítette.

1930. január 6-án Stephen Slesinger megvásárolta a Micimackóhoz kapcsolódó megfilmesítési és kereskedelmi jogokat az Egyesült Államok és Kanada területére, összesen 1000 dollárért és jövedelme 66%-áért. 1931 novemberére ezekből a jogokból évi szinten 50 millió dollár bevétele volt.

Slesinger 30 évig végezte a Micimackó és a kapcsolódó karakterek marketingjét, ő készítette el az első Micimackó-babát, -dalt, -társasjátékot, -kirakót, -rádióműsort, -rajz- és -mozgófilmet is.1961-ben a Walt Disney vállalat megvásárolta a jogokat Slesingertől, hogy a karaktereket felhasználhassa.

Az amerikai Benjamin Hoff író 1982-ben adta ki a „Micimackó és a Tao” (The Tao of Pooh) című könyvet, amelyben a keleti taoista filozófiát igyekszik bemutatni a nyugati olvasóknak Micimackó és a többi karakter segítségével.

https://hu.wikipedia.org/wiki/Micimack%C3%B3_(reg%C3%A9ny)

szeptember 6, 2024 / Évfordulók

Zicsi és zajki Zichy Mihály József Imre (oroszul: Михаил Александрович Зичи) (Zala1827október 14. – Szentpétervár1906március 1.) festő, grafikus, az illusztrálás és a magyar romantikus festészet kiemelkedő alakja és úttörője. Pesten Marastoni JakabnálBécsben Waldmüllernél tanult.

A cárok udvari festője, húszéves korától – néhány éves párizsi és rövid hazai megszakítással – haláláig, negyvenkilenc évig dolgozott Oroszországban.

1847-ben ajánlással Szentpétervárra került, és a cár egyik rokonának rajztanára lett. 1849-ben festette meg Batthyány Lajos arcképét1850-től retusőr volt egy fotóműteremben. Közben ceruzarajzai, akvarelljei, portréi születtek.

1853-ban az orosz cár megrendelésére egy gatcsinai vadászatról rajzsorozatot készített, és ezzel elnyerte az udvari művész címet. 1868-ban készült el Autodafé című festménye a spanyol inkvizíció borzalmairól.

1874-től Párizsban élt. Deák Ferenc halála után megbízták az Erzsébet királyné koszorút helyez Deák ravatalára című kép megfestésével. A párizsi világkiállításra 1878-ban festett A rombolás géniuszának diadala című háborúellenes festményét kicenzúrázták a kiállításról. 1881-ben visszatért Szentpétervárra, és főleg illusztrálással foglalkozott: Madách ImreAz ember tragédiájaArany JánosBalladákPetőfiLermontovGogolPuskin-illusztrációk; Rusztaveli: A tigrisbőrös lovag.

A cári udvarban – belső használatra – erotikus tárgyú rajzokat is készített (Zichy Mihály: Erato; Corvina, 1989).

Zichy Mihályt „nemzeti festőjükként” tisztelik a grúzok, mivel ő illusztrálta Sota Rusztaveli középkori művét, a grúz nemzeti eposznak tekintett, A tigrisbőrös lovag című verses elbeszélést. Illusztrációi jelentős hatással voltak a grúz művészekre is. Tbilisziben köztéri szobra van és utca is viseli a nevét.

https://hu.wikipedia.org/wiki/Zichy_Mih%C3%A1ly

szeptember 6, 2024 / Évfordulók

Schickedanz Albert (Biała, 1846. október 14.Budapest, 1915. július 11.)[1] magyar műépítész, festő, az eklektikus építészet jeles képviselője. Többek között a Millenniumi emlékmű, a Műcsarnok és a Szépművészeti Múzeum tervezője.

A galíciai Bielsko Biala (Biala bei Bielitz) városban született német származású, de magyar érzelmű család sarjaként. Apja, Schickedanz Ferdinánd (Nándor) földbirtokos, majd borkereskedő volt, édesanyja Rumann Ludmilla Szidónia. Gyermekkorát az akkor Magyarországhoz tartozott Késmárkon töltötte, ahol apja 1848-ban polgárjogot kapott. Anyai nagyapja ott volt lutheránus lelkész, aki a magyar szabadságharcban való részvételéért hosszas várfogságot szenvedett. Az 1850-es évek közepén szüleivel visszaköltöztek Galíciába. Alsó- és középfokú iskoláit is itt végezte. Később a karlsruhei Politechnische Schulén egy évig építészetet tanult, majd Bécsbe ment, ahol Karl Tietz építésznél vállalt munkát.

1868-tól Pesten dolgozott előbb Szkalnitzky Antal, majd Ybl Miklós irodájában. 1869-ben megnyerte a Kerepesi temetőbeli Batthyány-mauzóleum tervezésére kiírt pályázatot. 1878-ban az Iparművészeti Múzeumban – amely akkor a Képzőművészeti Társulat Sugár úti székházában volt elhelyezve – kapott titkári állást. 1880-ban kezdett tanítani, 1884-től 1901-ig, nyugdíjazásáig a Magyar Királyi Iparművészeti Tanoda építészeti rajz- és alaktantanára volt. 18931903 között Herzog Fülöp Ferenccel társulva dolgozott, ekkor születtek legfontosabb munkái.

1894-ben megbízást kapott az Országos Magyar Képzőművészeti Társulattól az új Műcsarnok megtervezésére. 1895-ben a miniszterelnök Zala György szobrásszal közösen őt bízta meg a Millenniumi emlékmű elkészítésével. Az 1896. évi VIII. törvénycikk alapján 1898-ban írták ki a Szépművészeti Múzeumra a pályázatot, amin Schickedanz második lett Pecz Samu mögött, mégis ő kapott megbízást a végleges tervek elkészítésére, figyelembe véve Pecz megoldásait.

Utolsó megvalósult építészeti munkája saját műtermes villája volt, 1906-ban. Három évi betegség után szív- és érrendszeri betegségekben halt meg, Budapesten, 1915. július 11-én.

https://hu.wikipedia.org/wiki/Schickedanz_Albert

szeptember 6, 2024 / Vers

VASS JUDIT

SZELF

egy hosszú kávé

mellett









Most nyár van

és dohányzom,

ebből a nyár a réma,

mert nincs kitöltve mással,

meg néha még a téma.

Hiszen szép itt a Selbstag,

ha Jung meg young az ember,

avagy csak alte szelfel

árnyéktalan magába,

míg balkon fecske face kel,

s a reszli ignorálva.

szeptember 6, 2024 / Évfordulók

Alfréd (Budapest1885október 11. – Szeged1933március 16.) magyar matematikus, egyetemi tanár, az MTA tagja.

Önéletrajza szerint 1885október 11-én született Budapesten, apja Haar Ignác borkereskedő, földbirtokos, anyja Fuchs Emma (1853–1900). A fasori evangélikus gimnáziumba járt (ahol egyébként Rátz László volt a matematikatanára), 1903-ban érettségizett; 1904-ben a budapesti egyetemen matematikai és természettudományos előadásokat kezdett hallgatni, majd 1905-ben beiratkozott a göttingai egyetemre. Professzorai között volt Eötvös LorándKürschákCarathéodoryHilbertKlein és Zermelo, és még sok más kiváló és híres tudós.

A középiskolában a Középiskolai Matematikai Lapok munkatársa lett. Matematikai tehetsége erősen megmutatkozott: 1903 őszén megnyerte az Eötvös Loránd matematikaversenyt, mégis a Műegyetem vegyészmérnöki karának hallgatója lett. 1904-ben azonban – ahogy önéletrajzában is írta – már a budapesti, egy év múlva pedig a göttingai egyetemen tanult tovább. 1909 júniusában Hilbert keze alatt doktorál (49 oldalas doktori dolgozatában a Sturm-Liouville-féle és a gömbfüggvényekből álló függvényrendszereket vizsgálja, és felfedezi a függvényanalízisben azóta is széles körben használt Haar-féle ortogonális függvényrendszereket), és még az évben az egyetem magántanárává habilitálják.

1912-ben Farkas Gyula Riesz Frigyest és őt meghívja a kolozsvári egyetem tanárának, és Haar elfogadja az invitálást. 1912április 6-ától kezdve az elemi mennyiségtan nyilvános rendkívüli tanára, 1917szeptember 10-étől pedig nyilvános rendes tanára. Kiváló előadónak tartják, az előadásokhoz írt saját kezű jegyzetei közül nem egy könyv alakban is megjelent később.

A trianoni tragédia miatt az egyetemnek el kellett költöznie Kolozsvárról, 1921-től kezdve működése Szegeden folytatódott. Itt Riesz Frigyessel Haar megalapította a szegedi egyetem matematikai központját, és a színvonalas tudományos munka mellett oktatás- és tudományszervezési feladatokban is részt vett.

1922-ben munkatársaival együtt létrehozta az első külföldön is jelentős magyar matematikai folyóiratot, Acta Stientiarum Mathematicarum címmel.

A munkában egy meglehetős gyorsasággal kibontakozó betegség, a gyomorrák állította meg. 1933. március 16-án hunyt el..

Kutatási területe

 

matematikai analízissel és a topologikus csoportok elméletével foglalkozott. Eredményeket ért el az ortogonális függvénysorok és szinguláris integrálok, az analitikus függvények, a parciális differenciálegyenletek, a halmazelmélet, a függvényapproximáció, és a variációszámítás terén.

Emlékezete

 

Nevét több matematikai fogalom viseli, például a Haar-mérték.

Egy 1997-ben felfedezett kisbolygót a tiszteletére (24907) Alfredhaarnak neveztek el.

https://hu.wikipedia.org/wiki/Haar_Alfr%C3%A9d

szeptember 6, 2024 / Évfordulók

Nagyváradon és Nagykárolyban végzett tanulmányok után, 1827-ben iratkozott be a pesti egyetem orvostudományi karára. 1833-ban orvosi, 1834-ben sebészi és szülészmesteri oklevelet szerzett. 1834-ben tanulmányutat tett német és osztrák egyetemeken, ahol elsajátította az újabb sebészeti és műtéttant.

Hazatérése után a pesti egyetem állatgyógyászati tanszékének tanársegéde, majd 1835-től az egyetem orvostudományi karán Stáhly Ignác sebészprofesszor tanársegéde lett. 1837-től a pesti Rókus Kórházban tiszteletbeli, majd 1840-től rendes osztályos főorvossá nevezték ki. 1847-től Pest város tiszti főorvosa, egyúttal a Rókus Kórház igazgatója lett.

A világosi fegyverletétel után másfél év börtönre és állásvesztésre ítélték. Büntetésének letöltése után tápiószelei birtokán – rendőri felügyelet alatt – visszavonultan élt. 1861-ben ismét Pest város tiszti főorvosa és kórházigazgató lett, de tíz hónap múlva tiltakozásul a kormányzati rendszer megváltoztatása miatt lemondott állásairól és csak a kiegyezés után tért vissza.

Halálát közlekedési baleset okozta, elgázolta a pesti lóvasút.

1848 tavaszán jelentkezett a nemzetőrségbe. 1848 őszétől őrnagyi rangban a honvéd hadsereg törzsorvosaként szolgált. A főváros feladása után egységével Egerbe vonult vissza. 1849. január 22-én a Budán maradt Stáhly Ignác utódaként alezredesi rangban a hadügyminisztérium egészségügyi osztályának főnökévé nevezték ki, ezzel ő lett a honvédség katonai egészségügyének irányítója. Vezetése alatt fejeződött be a magyar honvédség egészségügyi szervezetének kiépítése. A katonai egészségügyben számos, nemzetközi viszonylatban is újnak számító módszert vezetett be. A magyar honvédség az elsők között volt Európában, ahol a hadisebészetben bevezették a kloroform alkalmazását. Többek között irányítása alatt szerveződött a tábori kórházak rendszere, a front- és hátországi betegellátás, az újoncozás orvosi ellenőrzése és a rokkantak utókezelése. A műszer és gyógyszerhiány enyhítésére – a külföldről való becsempészés mellett – kísérletet tett a magyarországi gyártás megszervezésére. 1849. április 16-án indítványára nevezték ki Kossuth Zsuzsannát országos főápolónőnek, ennek nyomán számos női önkéntes állhatott a katonai betegápolás szolgálatába. Flór Ferenc személyes érdeme, hogy a tavaszi hadjárat megindulásakor a honvédség korszerűen megszervezett katonai egészségügyi szolgálattal rendelkezett.

Görgei Artúr miniszteri kinevezése után átszervezték a minisztériumot, és az egészségügyi osztály élére Lumniczer Sándort nevezték ki. Flór Ferenc a fegyverletételig a tartalék hadtest főorvosa lett.

Már negyedéves orvosnövendékként, 1831-ben koleraorvosnak nevezték ki Kalocsára. Kisdedápolás című orvosi disszertációját – Magyarországon elsőként – magyar nyelven írta és védte meg, 1833-ban. A későbbiekben is erőfeszítéseket tett az egységes magyar orvosi szaknyelv megteremtéséért, 1833-tól 1848-ig Bugát Pál mellett társszerkesztője[2] lett az e területen úttörő munkát végző Orvosi Tár című folyóiratnak. E mellett 1840-től 1848-ig szerkesztette a Magyar Orvosok és Természetvizsgálók Vándorgyűléseinek Munkálatok című kiadványát. 1838-ban a Magyar Tudós Társaság levelező tagjául fogadta. 1842-től tagja lett az első magyar orvosi társaságnak, a Budapesti Királyi Orvosegyesületnek és a bécsi orvosi társulatnak. 1845-től lett tagja a Királyi Magyar Természettudományi Társulatnak. A gyakorlati sebészetben törekedett az új, a korban modernnek számító eljárások alkalmazására, 1847-ben az elsők között volt, aki a kloroformnak a sebészetben való használatával kísérletezett.

 A szabadságharcot követő internálása lejárta után figyelme a közegészségügy és az orvosi érdekvédelem felé fordult. 1861-ben elnökletével alakult meg az ország első helyhatósági közegészségügyi bizottsága, így őt tekintik a magyarországi közegészségügy egyik megteremtőjének. Egészségügyi okokból szorgalmazta a főváros vízvezeték-hálózatának kiépítését, illetve új közvágóhíd építését. 1863-ban egyik kezdeményezője volt az orvosi érdekvédelmi mozgalom elindításának. 1869-ben a Magyar Orvosok és Természetvizsgálók Országos Egyesülete másodelnökévé választották.

https://hu.wikipedia.org/wiki/Fl%C3%B3r_Ferenc

szeptember 6, 2024 / Vers

VASS JUDIT

CVETAJEVA

„Грабитель входит без ключа,
А дура плачет в три ручья –
Над днем без славы и без толку.”





Se arc, se rím nem hajaz virágra.

Konok öntörvény anarchiája

ez a korszakot vétett Szapphó,

kibe kulcs nélkül lép be rabló,

orgyilkos történelem.





Cirill betűket olvasok újra,

szemem három patakba sírja:

NEM!





Nem kell

végtelen egetek sztyeppéje,

szittya múltam bogáncsa sem,

nem hullok földünkre vissza,

Prága, Párizs, velem.





Épp elég, hogy lelkemet felissza

rab-álmotok, ha néha fellapozva

kezembe veszem.

szeptember 6, 2024 / Évfordulók

MARINA CVETAJEVA

E világ meghal nemsokára,

titkos pillantást vess felé,

amíg fejszét nem lát a nyárfa,

s a mi házunk nem másoké.





A nyárfa! Gyermekkori esténk

mind oda bújt, tövébe gyűlt.

Nyárfa, akácok körbevették,

a színe hamu és ezüst.





Többsincs világ, nem él, csak egyszer,

siess – egy percet se mulassz!

A Három Tó utcába menj el,

mert a lelkem leglelke az!





”– N. Kiss Zsuzsa fordítása

„Marina Ivanovna Cvetajeva (cirill betűkkel: Мари́на Ива́новна Цвета́ева; Moszkva, 1892. szeptember 26.; a Gergely-naptár szerint: október 8. – Jelabuga, 1941. augusztus 31.) orosz költő és író, az orosz modernizmus egyik legnagyobb alakja.

Úgy alkotott maradandó életművet, hogy a nagy irodalmi mozgalom, az avantgárd idején egyetlen irányzat mellett sem kötelezte el magát, költészetében egyedülálló szintézisét teremtette meg évszázadok művészi eredményeinek a mitológiától és az orosz népköltészettől Gyerzsavinon, Goethén, példaképén, Puskinon át egészen a legmodernebb vívmányokig, a különböző „izmusokig”.

Huszonöt évesen érte az 1917-es októberi orosz forradalom, amely felforgatta magánéletét: a polgárháború alatt kisebbik lánya éhen halt egy árvaházban, férje a Fehér Gárdában harcolt az új szovjethatalom ellen, és öt évig nem is látták egymást.

Művészetének ugyan új forrása fakadt a hazafias ellenállás megéneklésével, a fehérek végső veresége azonban a férjet Konstantinápolyon át Prágába vetette, s Cvetajeva, követni akarván őt, az önkéntes száműzetést választotta. Az új szovjet rendszer attól fogva tudomást sem vett róla, ám a berlini, prágai, párizsi emigránskörök sem ölelték keblükre a megfelelni semmilyen ideológiának nem akaró költőnőt.

Amikor nagyobbik lánya, majd férje is repatriált, 1939-ben Cvetajeva is erre kényszerült. Lányára a Gulag várt, férjére a börtön, őrá pedig, 1941-ben, a német seregek betörése nyomán a kitelepítés Moszkvából Tatárföldre. Nehézségekkel, nélkülözésekkel, csapásokkal teli életének 48 éves korában, 1941. augusztus 31-én önkezével vetett véget.”(Wikipedia)

https://hu.wikipedia.org/wiki/Marina_Ivanovna_Cvetajeva

szeptember 6, 2024 / Évfordulók

VASS JUDIT

REGÖS

Regös pajtásom,

kántálni valónkkal

óceánra szállunk

imhol Lisszabonban.





Kicsiny időre,

szittya idők múlva

vissza es hajózunk

magyar temetőbe.





Fábul faragva

fejfának beállunk,

ki es nem lök földje,

Isten megsirassa.





Nem siratja meg,

el se fordul tűle,

meg es meg se szánja,

meg es meg se bánja.

szeptember 6, 2024 / Évfordulók

Szepeshelyi Hutÿra Ferenc (ejtsd: hutira) (Hutyra Ferenc András) (Szepeshely-Zsibra, 1860. október 7.Budapest, 1934. december 20.) magyar állatorvos, orvos, patológus, a Magyar Tudományos Akadémia levelező (1910), rendes (1921), majd tiszteleti (1934) tagja. A magyarországi állatorvos-tudomány kimagasló jelentőségű, világszerte elismert alakja, az állatorvosi patológia, járványtan, belgyógyászat, immunológia, szerológia és virológia, valamint az igazságügyi állatorvostan terén végzett munkássága egyaránt kiemelkedő. Nevéhez fűződik a korszerű humánorvosi szemlélet és gondolkodásmód meggyökereztetése az állatorvos-tudományban. A budapesti Magyar Királyi Állatorvosi Főiskola megszervezője és három évtizeden keresztül rektora volt.

Pályája elején főként a humánpatológia érdekelte, első tudományos közleményei is e tárgyban jelentek meg, többek között a nyitott gerinc (spina bifida) és a májtumor kórtanáról. Az 1880-as évek közepén tudományos érdeklődése az állatorvos-tudomány felé fordult. Elsősorban állatjárványtannal, a fertőző állati betegségek patológiai és fiziológiai kutatásával, diagnosztizálásával és belgyógyászati kezelésével foglalkozott. Jelentős eredményeket ért el a tuberkulózis (gümőkór), a takonykór, a tenyészbénaság, a keleti marhavész, a lépfene, a sertésorbánc, a tetanusz, az Aujeszky-kór, és sok más állatbetegség vizsgálatában, beazonosította és leírta a sertés brucellózisát, de legjelentősebbek a sertéspestissel (sertésvész) kapcsolatos kutatásai voltak.

Az 1895 körül Magyarországon is felbukkanó, amerikai eredetű betegségről kimutatta annak vírusjellegét, s munkatársaival kidolgozott egy a sertéspestis ellen az 1950-es évekig világszerte alkalmazott oltóanyagot. Első akadémiai székfoglalóját is e témában tartotta 1912-ben (A sertéspestis elleni immunizálás kísérleti alapja).

Sertéspestis-vizsgálatainak tudományos, kísérleti hátteréül hozta létre Köves Jánossal együtt 1907-ben azt a kőbányai virológiai laboratóriumot, amely 1912-től Phylaxia Oltóanyagtermelő Vállalat néven működött tovább, s ma is Magyarország egyik vezető állatgyógyászati termékeket gyártó vállalata. Immunológiai és szerológiai vizsgálatai során a szarvasmarhák látens fertőzésének felderítésére elsőként használta a tuberkulint (1891), az inapparens (tünetmentes) fertőzöttség kimutatására bevezette a malleinpróbát (1907), s ugyancsak elsőként mutatott rá az oltási komplikációk lehetőségére.

Szervezőmunkájának volt köszönhető az általa három évtizeden át vezetett Magyar Állatorvosi Főiskola modern tudományos kutatóhellyé fejlesztése, amelynek katedráira a magyar állatorvos-tudomány kiválóságait, fiatalabb kollégáit és tanítványait hívta meg, többek között Marek Józsefet, Köves Jánost és Manninger Rezsőt.

Marekkal közösen írt, 1905-ben németül megjelent háromkötetes állatorvosi belgyógyászata világszínvonalú kézikönyvnek számított, amelyet tizenegy további nyelven adtak ki a 20. század folyamán. Részt vett több állatorvosi szakfolyóirat szerkesztésében (pl. Állategészségügyi Évkönyv, 1889–1902; Veterinarius, 1887–1902; Állatorvosi Lapok, 1903–1914), 1890-től pedig rovatvezetője volt a Köztelek című mezőgazdasági szaklapnak.

Hatékonyan közreműködött az országos állat-egészségügyi hálózat fejlesztése érdekében is. A háttérből vett részt több állat-egészségügyi rendelet és törvény előkészítésében és megalkotásában, törekvéseinek köszönhetően alakulhatott meg 1900-ban az Országos Állategészségügyi Tanács.

1902-ben a Belga Királyi Orvostudományi Akadémia (Académie royale de médecine de Belgique), 1904-ben a Torinói Mezőgazdasági Akadémia (Accademia di Agricoltura di Torino), 1929-ben a Francia Állatorvosi Akadémia (Académie vétérinaire de France), 1933-ban a Francia Biológiai Társaság (Société biologique de France) és a Finn Állatorvosi Szövetség (Suomen Eläinlääkäriliitto) levelező tagjává választották. A Svéd Állatorvosi Egyesület (Sveriges Veterinärförbund) 1906-ban, a londoni Állatorvosok Királyi Akadémiája (Royal College of Veterinary Surgeons) 1914-ben hívta tiszteleti tagjai sorába.

https://hu.wikipedia.org/wiki/Hut%C3%BFra_Ferenc