Vass Judit oldala Posts

Petelei István (Marosvásárhely, 1852. szeptember 13. – Kolozsvár, 1910. január 5.) erdélyi magyar szépíró, hírlapíró. Életművét nagyban meghatározta a korszak, amelyben élt: a 19. század utolsó harmadában és a századfordulón a szépírói pálya összefonódott az újságírói hivatással.

1852-ben született Marosvásárhelyen, örmény eredetű, (de teljesen elmagyarosodott) családban. Apja Petelei István, jómódú kereskedő, aki igyekezett gyermekeinek jó neveltetést biztosítani. Édesanyja, Istvánfi Mária a műveltséget, különösen a muzsikát szerettette meg gyermekeivel, akik zenei oktatásban is részesültek.

Petelei iskoláit Marosvásárhelyen kezdte, majd Kolozsváron, a római katolikus gimnáziumban töltött három évet, ahol az önképzőkör lelkes tagja volt (szavalt, irodalmi dolgozatokat készített). A városi konzervatóriumban hegedülni tanult. Megromlott egészsége miatt azonban hazatért szülővárosába, majd megerősödve Székelyudvarhelyen folytatta tanulmányait. Pályaválasztásban sokáig bizonytalan volt. Eleinte a papi hivatás, majd a zenei pálya vonzotta.

1872-ben érkezett Pestre, ahol a bölcsészkarra, történelem tanári szakra iratkozott be. Irodalmi, nyelvészeti, történelmi és művelődéstörténeti előadásokat hallgatott olyan kiemelkedő előadóktól, mint Toldy Ferenc, Budenz József vagy Salamon Ferenc. Professzora, Rómer Flóris tanulmányai végeztével állást ajánlott neki a Nemzeti Múzeumban, ő azonban hazatért, hogy szűkebb hazájában, Erdélyben helyezkedjen el történelemtanárként. Tanári pályára mégsem lépett.

1877 és 1880 között szülei házában, Marosvásárhelyen élt. Ebben az időszakban jelentek meg első publikációi – történelmi és művelődéstörténeti tanulmányok –, melyeket az Erdélyi Híradóban, és a Századokban, a Történelmi Társulat lapjában közölt. Első, Petelei István névvel jegyzett szépirodalmi alkotása (Klasszi) 1878 áprilisában jelent meg, szintén az Erdélyi Híradóban. Már ebben az évben több rajzzal (Kaleidoszkóp, Nehéz úrnak lenni, Klasszi) jelentkezett a budapesti kiadású, Ágai Adolf szerkesztette Magyarország és a Nagy Világban is. 1879-től nem írt több művelődéstörténeti dolgozatot, viszont egyre több novelláját, rajzát közölték budapesti lapok (Vasárnapi Ujság, Pesti Napló).

1880 őszén Kolozsvárra költözött, és a Kelet című napilap munkatársa lett. A lapban közel félszáz írása jelent meg: cikkek, csevegések (tárcák), riportok, színházi és zenei tárgyú közlemények, fővárosi és vidéki beszámolók, rajzok, elbeszélések. Publicisztikáit gyakran Szúnyog álnéven közölte.

1882-ben jelent meg első kötete a Révai Testvérek kiadásában: Keresztek (Tíz rajz). A kötet kiadásával és rendszeresen megjelenő szépirodalmi publikációval (Pesti Hírlap, Magyar Hírlap, Pesti Napló, Vasárnapi Ujság, Magyar Szemle, Budapesti Szemle, Magyar Salon, Nemzet) már ismert íróként foglalta el 1882 márciusától a Kolozsvári Közlöny segédszerkesztői székét, valójában azonban ő szerkesztette a lapot. 1886-ban két újabb kötete jelent meg: A fülemile, egy hosszabb elbeszélés Singer és Wolfner Regénytárában, illetve Az én utczám címmel újabb novellagyűjtemény.

A Kolozsvári Közlöny 1886 végén megszűnt. Megszűntével egyidejűleg indult viszont a Kolozsvár, amelynek Petelei lett a főszerkesztője. A lap 1887–1897-ig jelent meg. Petelei főszerkesztői korszaka az 1886. december 25-ei első megjelenéstől 1891. október 1-jéig tartott. Lapjába a vezércikkek, politikai cikkek és publicisztikák mellett színházi és zenei kritikákat, csevegő tárcákat írt, és nagy számban jelentek meg rajzai és hosszabb elbeszélései. Saját lapjában, folytatásokban adta közre egyetlen regényét is (Egy asszonyért).

1888 szeptemberében megházasodott. A szintén kereskedőcsaládból származó, művelt Korbuly Irmát vette feleségül, aki élete végéig segítőtársa lett. (Petelei feleségét Zsuzsikának szólította.) Házasságuk Petelei nagy bánatára gyermektelen maradt. 1891-ben súlyosbodó idegbetegsége miatt lemondott a főszerkesztőségről, visszavonult az újságírói pályától. Szülővárosában, Marosvásárhelyen vett házat, de gyakran tartózkodott Remeteszegen és Szovátán is. Amint egészsége engedte, novellákat továbbra is közölt, főleg budapesti lapokban. 1893 és 1905 között öt újabb novelláskötete jelent meg (Jetti, Felhők, Vidéki emberek, Az élet I-II.).

Szépírói, újságírói tevékenysége mellett irodalomszervezőként is működött. Tagja volt a Petőfi Társaságnak. Kolozsvári évei alatt az Erdélyi Irodalmi Társaság elnöke, 1896-ban pedig az újjáéledő Kemény Zsigmond Társaság elnöki tisztét vállalta, s rövid időre mindkét társaságot felvirágoztatta. 1908-tól teljesen elhatalmasodott rajta betegsége, nem írt többé. 1910 elején, a kolozsvári idegklinikán halt meg.

Petelei István szépirodalmi írásait fővárosi és vidéki hírlapokban, hetilapokban publikálta. Novelláiból életében nyolc kötetet rendezett össze. Sok szépirodalmi írása mai napig kiadatlan, csak a korabeli újságokban fellehető.

https://hu.wikipedia.org/wiki/Petelei_Istv%C3%A1n_(%C3%ADr%C3%B3)

Varró Dániel (Budapest, 1977. szeptember 11. –) József Attila-díjas magyar költő, műfordító.

Első verseit 12 éves korában (1989) írta, mely meghozta számára első költői sikerét is – a Bögre azúr című kötet fülszövege szerint – egy eposztrilógiával. A XII. kerület – Németvölgy lakója és a „Mackós” iskola tanulója volt. Az Alternatív Közgazdasági Gimnáziumban érettségizett le 1996-ban. Gimnazista kora óta publikál verseket és műfordításokat különböző irodalmi lapokban és folyóiratokban.

1996-tól az ELTE-BTK magyar–angol szakára járt, a JAK műfordító füzetek szerkesztője. Öt önálló kötete jelent meg, és emellett több (főleg gyerekeknek szóló) kötet társszerzője is. Első verseskötete Bögre azúr címmel 1999-ben, 21 éves korában jelent meg a Magvető Kiadó gondozásában. Második könyve, a Túl a Maszat-hegyen című verses meseregény 2003-ban látott napvilágot. A műből azóta készült a budapesti Bábszínházban bábmusical, amely alapja egy azonos címmel megjelent kalandlemeznek is, melynek zeneszerzője Presser Gábor.

Harmadik kötete, a Szívdesszert 2007 decemberében került a könyvesboltok polcaira, melyben változatos költői formákban jeleníti meg a szerelem témáját, az elégiától a makámiáig. A kötetből Mácsai Pál felolvasásával hangoskönyv készült. A Kerge ABC című verseskötete, amely Szabó T. Annával és Tóth Krisztinával közös munkája, az óvodás és kisiskolás gyerekeket segíti az ábécé elsajátításában: a kötetben szereplő állatok neveinek kezdőbetűi megegyeznek a magyar ábécé 44 betűjével. Ezt követte az Akinek a lába hatos – Korszerű mondókák kisbabáknak címmel jelent meg 2010-ben. Ennek folytatása az Akinek a foga kijött (2011). 2012-ben megjelent az Agócs Írisz által illusztrált, gyermekverseket tartalmazó Nem, nem, hanem című könyve.^[1]

Műfordítói tevékenységet végez, verseket, színdarabokat fordít. Drámafordításait és egyéb (önálló vagy másokkal közösen írt) színházi munkáit számos budapesti és vidéki színház tűzte műsorára.

2005 óta tagja a Szépírók Társaságának, 2008 óta pedig a MAOE (Magyar Alkotóművészek Országos Egyesülete) tagja.

Három gyermek, Misi, Jancsi és Béni édesapja. Második kisfia születését követően Pilisszentivánra költözött.

Önálló kötetei

• Bögre azúr (1999, Magvető Kiadó ) ISBN 9631421597
• Túl a Maszat-hegyen (2003, Magvető Kiadó ) ISBN 9631423484
• Szívdesszert. Kis 21. századi temegén; Magvető, Budapest, 2007 ISBN 9789631426113 (Rácz Nóra nonfiguratív rajzaival)
• Vesztegzár a Grand Hotelben. Zenés vígjáték két részben; Rejtő Jenő regényéből írta Hamvai Kornél, zeneszerző Darvas Benedek, versek Varró Dániel; Nemzeti Színház, Budapest, 2008 (Nemzeti Színház színműtár)
• Akinek a lába hatos – Korszerű mondókák kisbabáknak (2010, Manó Könyvek ) ISBN 9786155028052
• Akinek a foga kijött – Még korszerűbb mondókák kevésbé kis babáknak (2011, Manó Könyvek) ISBN 9786155028502
• Nem, nem, hanem (2013, Manó könyvek) ISBN 9786155220708
• Akinek a kedve dacos – mondókák apró lázadóknak (2014, Manó Könyvek)
• Mi lett hova?; Jelenkor, Pécs, 2016
• Nie, nie, nie, veruveru nie (Nem, nem, hanem); szlovákra ford. Vlado Janček, Eva Andrejčáková; Verbarium, Bratislava, 2017
• Aki szépen butáskodik; ill. Szűcs Édua; Jelenkor–Central, Budapest, 2018
• A szomjas troll. Kis viking legendárium; Jelenkor, Budapest, 2018
• Csütörtök, a kisördög; Jelenkor, Budapest, 2019

Egyéb költői munkái[szerkesztés]

• Állatok a tubusból – festészeti album, Alföldi Róbert válogatása, Lackfi János, Tóth Krisztina, Varró Dániel verseivel gazdagítva, 2003, Csimota ISBN 9638635010
• Verses-képes gyerekjóga – Karádi Róberttel, Gál Évával és Szentesi Csabával közösen, 2007, Jaffa ISBN 978-963-960-434-6
• KERGE ABC – Tóth Krisztinával és Szabó T. Annával közösen, 2008, Magvető ISBN 978-963-976-802-4
• Áfonyka – Varró Zsuzsa meséje a költő versbetéteivel, 2015, Holnap kiadó

Hangfelvételek

• Túl a Maszat-hegyen – hangoskönyv (előadja: Mácsai Pál, Kossuth, 2004)
• Túl a Maszat-hegyen – zenés kalandlemez (a Budapest Bábszínházban bemutatott bábmusical alapján, zeneszerző: Presser Gábor 2005, Sony BMG 82876743692)^[2]
• Bögre azúr – hangfelvétel a szerző előadásában CD-n (hangoskönyv 2007, Magvető, ISBN 9789631425833)
• Szívdesszert – hangoskönyv (Előadja: Mácsai Pál, 2007, Magvető, ISBN 963-142-656-4)
• Túl a Maszat-hegyen – zenés-verses minekmondják (CD + szövegkönyv melléklet, a Pesti Színház előadása alapján)
• Bociboci így búgtok ti – versmegzenésítés (Kosbor Trió CD-je, közreműködik: Rudolf Péter, Hangvető, 2013)

Színházi munkái[szerkesztés]

• A csoda (Pavel Chmiral bábjátéka alapján, Budapest Bábszínház, 2001)
• A brémai muzsikusok (librettó Csemiczky Miklós meseoperájához, 2003)
• Túl a Maszat-hegyen (Presser Gábor zenéjével, Budapest Bábszínház, 2005)
• Vesztegzár a Grand Hotelban (Hamvai Kornéllal közösen, Nemzeti Színház, 2008)
• Líra és Epika (Szabó Borbálával közösen, Budapest Bábszínház, 2009)
• Túl a Maszat-hegyen (Teslár Ákossal és Presser Gáborral, Pesti Színház, 2010; Miskolci Nemzeti Színház, 2011; Hevesi Sándor Színház, 2011)
• A zöld kilences (Darvas Benedekkel és Hamvai Kornéllal közösen, Vígszínház 2012)
• Leányvásár (Vinnai Andrással közösen, Szegedi Szabadtéri Játékok, 2013)

https://hu.wikipedia.org/wiki/Varr%C3%B3_D%C3%A1niel

Dragomán György (Marosvásárhely, 1973. szeptember 10. –) József Attila-díjas magyar író, műfordító. 2022. januártól a Berlini Művészeti Akadémia (Akademie der Künste) tagja.

Családjával 1988-ban települt át Magyarországra. Apai nagyapja Dragomán Pál muzeológus, és édesapja, Pál is hivatásos vagy amatőr író. A szombathelyi Nagy Lajos Gimnáziumban érettségizett 1992-ben. Az ELTE bölcsészkarán folytatta tanulmányait angol-filozófia szakon 1992–1998 között. Az Eötvös József Collegium és a Láthatatlan Collegium diákja volt. Diplomát végül angol szakon szerzett, majd folytatta tanulmányait hároméves PhD képzésen, mialatt a Pusztítás könyve című regényét írta. Ezt követte A fehér király, amelyet több mint harminc nyelvre fordítottak le. Írói stílusára jellemző a hosszú, sokszorosan összetett, oldalakon át hömpölygő mondatok használata.

Művei a Holmiban, a Mozgó Világban, a Jelenkorban, az Élet és Irodalomban, az Alföldben, a Népszabadságban és a Kritikában jelentek meg.

Magánélete

1995-ben feleségül vette Szabó T. Anna költőnőt, akivel szombathelyi évei alatt ismerkedett meg. Két fiuk született; Gábor (2002), Pál (2005)

• A pusztítás könyve(regény); Balassi, Budapest, 2002
• A fehér király(regény); Magvető, Budapest, 2005
• Dragomán György–Háy János–Parti Nagy Lajos–Tóth Krisztina: Expander; Alexandra, Pécs, 2010
• Agyag(elbeszélés, 16 nyelvre lefordítva); Magyar Fordítóház, Balatonfüred, 2011 (Füredi fordítói füzetek, 10.)
• Bodor Ádám: Állomás, éjszaka. Tízkezes egy Bodor novellára(többekkel); szerk. Varga Réka; Koinónia, Kolozsvár, 2011
• Részegh Botond & Dragomán György: Erőtánc; Csíkszereda, Bookart, 2013
• Zóna. Az Élesdi Művésztelep elmúlt öt éve. Modem Modern és Kortárs Művészeti Központ, Debrecen, 2013. január 19–április 7.; szöveg Dragomán György, Hornyik Sándor; Élesdi Művésztelep Egyesület–Modem, Budapest–Debrecen, 2013
• Máglya. Regény; Magvető, Budapest, 2014
• Oroszlánkórus. Novellák; Magvető, Budapest, 2015
• A fehér király. Regény; 2. jav. kiad.; Magvető, Budapest, 2016
• Kalucsni; in: Menni vagy maradni? Mai magyar színdarabok; szerk. Szűcs Mónika; Selinunte, Budapest, 2018 (Olvasópróba)
• Rendszerújra. Szabadulástörténetek; Magvető, Budapest, 2018
• Jég; Magvető, Budapest, 2019
• Főzőskönyv. Írások főzésről és evésről; Magvető, Budapest, 2020
• Adjuk meg a módját! Írások főzésről és evésről; Magvető, Budapest, 2022

Műfordításai

· Irvine Welsh: Trainspotting (regény); ford. Dragomán György, Polyák Béla; Trivium, Budapest, 1998

• Irvine Welsh: Acid House(elbeszélések); ford. Dragomán György, Polyák Béla; Trivium, Budapest, 1999
• Antony Miall–David Milsted: Miért nem bírjuk az angolokat?; ford. Dragomán György; Pannonica, Budapest, 2000 (Kis nemzethatározó)
• Sahoko Kaji–Noriko Hama–Jonathan Rice: Miért nem bírjuk a japánokat?; ford. Dragomán György; Pannonica, Budapest, 2001 (Kis nemzethatározó)
• Samuel Beckett: Watt(regény); Palatinus, Budapest, 2005
• Welsh, Irvine: Trainspotting; 2. jav. kiad.; ford. Dragomán György, Polyák Béla; Konkrét Könyvek, Budapest, 2005
• Mickey Donnelly: Ikeridő; Noran, Budapest, 2006
• Attila Csáji: Time on the tilt(Billenő idő); ford. Hernádi Miklós, Dragomán György, Takács Ferenc; György Kepes Foundation–Püski, Budapest, 2009

Művei 32 nyelven jelentek meg; a The Washington Post méltatása szerint A fehér király egyszerre felkavaró és felbecsülhetetlenül értékes.^[3]

https://hu.wikipedia.org/wiki/Dragom%C3%A1n_Gy%C3%B6rgy

Petőfi Sándor

LENKEI SZÁZADA

(részlet)

Koszorút kötöttem
Cserfa-levelekbül,
Harmat csillog rajta
Örömkönnyeimbül…
Kinek adnám én ezt,
Kinek adnám másnak,
Mint vitéz Lenkei
Huszárszázadának?

Lenkei és zádorfalvi Lenkey János (Eger, 1807. szeptember 7. – Arad, 1850. február 8.) 1848–49-es honvéd tábornok.

Gömöri származású köznemesi családba született. A tiszti iskola utászkarának elvégzése után 1822-ben lépett a császári hadseregbe. 1848 tavaszán százados a 6. huszárezred 2. századánál, melyet később csak Württemberg-huszároknak neveztek, és akik 1849-től világoskék ruhát viseltek, rajta 5 sor sárga zsinórral és piros csákót (az ezred tulajdonosa 1817 és 1864 között Württemberg német királya volt). Egységével, az ezredesi osztályú 2. századdal, aminek a parancsnoka volt, Galíciában állomásozott. A Sztaniszlóban történt lengyel forradalmi megmozdulás brutális leverése kapcsán összeütközésbe került parancsnokával, gróf Alfred von Paar ezredessel. Az összekülönbözés odáig vezetett, hogy százada 1848. május 30-án Lenkey János, Fiáth Pompejus főhadnagy és Harsányi Bálint őrmester vezetésével kalandos körülmények között Magyarországra szökött.

A csak nemrégiben hivatalba lépő Mészáros Lázár hadügyminiszternek súlyos problémát jelentett Lenkey századának szökése. Az osztrák hadügyminisztérium követelte Lenkey megbüntetését, a magyar közvélemény azonban lelkesen a szökött katonák mellé állt. Fennállt a veszély, hogy Latour bécsi hadügyminiszter az ügyre hivatkozva megtagadja a magyar sorozású ezredek már megígért hazaszállítását, ezért Mészárosnak kockára kellett tennie még meg sem szerzett népszerűségét. A magyar hadügyminisztérium nyilatkozatban ítélte el Lenkey századának szökését és elrendelte az ügy kivizsgálását. Ekkor született Petőfi Sándor Lenkei százada című verse, melyben a költő kiáll Lenkey mellett és elítéli a magyar hadügyminiszter eljárását. A megoldás végül az lett, hogy a századot „büntetésül” beosztották a szerb felkelők ellen felállított seregbe. A század becsülettel végigharcolta a délvidéki háborút, jutalmul Lenkey Jánost októberben ezredessé léptették elő és kinevezték az alakuló első honvéd huszárezred, a 13. Hunyadi huszárezred parancsnokának. Az ő ezredébe osztották be ideiglenesen Rózsa Sándornak a hazáért harcolni kész betyárjait, mintegy százötven főt.

Decemberben a Bakonyi Sándor honvéd tábornok parancsnoksága alatt álló bácskai hadtest egyik dandárjának parancsnoka lett. Bakonyi Sándor december 16-án elhagyta a szabadságharc ügyét, és utóda Esterházy Sándor tábornok sem volt hajlandó végrehajtani az Országos Honvédelmi Bizottmány parancsait. A január közepén Verbászon tartott tiszti gyűlésen Esterházy a tiszttársaival együtt kijelentette, hogy nem hajlandó császári reguláris csapatok ellen harcolni. A hadtestet a felbomlástól gróf Vécsey Károly ezredes, valamint Lenkey János és Baudisz József századosok határozott fellépése mentette meg. Vécsey ezzel a tettével érdemelte ki, hogy utolsónak akasztották fel.

1849. március 15-én tábornokká léptették elő és a komáromi várőrség parancsnokává nevezték ki. Be tudott jutni az ostromzár alatt álló várba, és Guyon Richárd tábornok megérkezéséig, 1849. április 20-áig ő volt a vár parancsnoka is. Guyon és Lenkey kinevezése a komáromi várba szükségmegoldás volt, Kossuth így akarta megoldani azt a problémát, hogy a hadsereg márciusi átszervezésekor a főseregnél nem jutott nekik megfelelő beosztás. Lenkey a komáromi várban ugyan lelkiismeretesen ellátta feladatát, de huszártisztként nem voltak meg a beosztáshoz szükséges ismeretei. Május végén a Tisza körül alakuló lovashadosztály parancsnokságával bízták meg, de beosztását a betegsége miatt már nem vette át. A harcokban a továbbiakban nem vett részt. A világosi fegyverletétel után cári, majd osztrák fogságba került. Ő is az aradi vértanúk perének egyik vádlottja volt, de pszichés betegsége egyre inkább elhatalmasodott rajta, ezért az eljárást megszüntették ellene. Elborult elmével az aradi vár börtönében halt meg.

Sírja ma szülővárosában, Egerben van. 

https://hu.wikipedia.org/wiki/Lenkey_J%C3%A1nos

A Dohány utcai zsinagóga vagy ahogyan a köznyelvben előfordul: a Nagy zsinagóga Budapest VII. kerületében, a Dohány utcában, a magyar neológ zsidóság legnagyobb zsinagógája, illetve a legnagyobb egész Európában. Az egykori zsidónegyedben áll, ahol ma is sok zsidó vallású ember él, akik a hagyományokat mindmáig őrzik.

A zsinagóga a magyarországi zsidóság fontos jelképe, továbbá Budapest jelentős idegenforgalmi látványossága. A főváros kulturális életében is aktív szerepet tölt be, ugyanis helyet ad komolyzenei hangversenyeknek, különböző fesztiválok helyszínéül szolgál; falai közt gyakran hangzanak fel orgonakoncertek, illetve kántorfellépések.

A zsinagóga építésére – másfél évszázaddal ezelőtt – pályázatot írtak ki, amelyre a kor olyan legjelesebb mérnökei, mint pl. Hild József klasszicista stílusban nyújtották be javaslatukat. Végül – ma sem tudni, pontosan milyen megfontolásból – Ludwig Förster (1797–1863) német építész, a bécsi akadémia tanára nyerte el a pályázatot mór stílusú zsinagógatervével. (Korábban ő tervezte a bécsi nagyzsinagógát is.) Alig öt esztendő alatt végeztek a teljes kivitelezéssel, ami annak idején is rekordidőnek számított. (Hozzávetőleg ennyi ideig tartott az 1991-ben kezdődött, és 1996-ban lényegében lezárult felújítás is.)

Az építésvezető Wechselman Ignác műépítész (1828–1903) volt, aki később egész vagyonát a Zsidó Vakok Intézetére hagyta, valóságos csodát művelt. Förster távollétében még az egyik rivális magyar építész munkáját is igénybe vette: így aztán Feszl Frigyes, a Vigadó híres építésze tervezte a zsinagóga belső szentélyét. A zsinagóga ünnepélyes felavatására 1859. szeptember 6-án került sor. (Nem véletlen, hogy 2009-ben a zsinagóga születésnapját is éppen szeptember 6-án ünnepelték meg.)

A Dohány utcai zsinagógához az elmúlt közel évszázad alatt számos történelmi és kegyeleti emlék fűződött. A szomszédos, azóta lebontott saroképületben (helyén épült a Zsidó Múzeum) született 1860-ban Herzl Tivadar író, újságíró, a zsidó állam megálmodója. Emléktáblája a múzeum lépcsőfordulójában található. Az elülső árkádsor lebontásával képzett kis tér az ő nevét viseli.

A zsinagóga falai között a magyar történelem örömteli és szomorú eseményei is visszhangra találtak. A nemzeti évfordulókat, elsősorban március 15-ét rendszeresen megünnepelték. Gyászistentiszteletet tartottak a nagy magyar államférfiak elhunyta alkalmából is. A zsinagógában a rendszeres istentiszteleteken kívül, több kiemelkedő eseményre is sor került. 1860. december 20-án „zsidó–magyar testvéresülés” ünnepséget tartottak, melyen államférfiak, tudósok, írók, művészek jelentek meg, s ekkor első ízben felhangzott zsidó zsinagógában a Szózat. 1861. április 8-án Széchenyi Istvánért, 1894-ben Kossuth Lajosért tartottak ünnepi megemlékezést.

1929 és 1931 között a zsinagóga egész környezetét felújították. Akkor emelték a mai Zsidó Múzeumot (hivatalos nevén Zsidó Vallási és Történeti Gyűjtemény), a kupolás Hősök templomát, amely az első világháborús zsidó hősök emlékét őrzi, s amely sokáig a Rumbach utcai zsinagóga megszűnése után az úgynevezett status quo (mérsékelten konzervatív) irányzatú pesti zsidóság legfőbb imaházaként működött. Az akkori átépítés során alakították ki azt az oszlopcsarnokkal körülvett kertet is, amelyről a tervezők nem is sejtették, milyen szomorú szerepet fog egykor betölteni a magyar zsidóság életében. Ekkor ugyanis már – az érlelődő fasizmus jegyében – megpróbáltatások sorozata indult a zsinagóga történetében.

1931 tavaszán revolveres merénylő golyói oltották ki két hívő életét, 1939 februárjában pedig a szemközti ház tetejéről kézigránátot dobtak az istentiszteletről távozók közé. Végül 1944-ben itt állították fel a budapesti gettót: egyik kapuja az árkádsor Wesselényi utcai oldalán volt. A mögötte levő háztömbökben és magában a zsinagógában is közel hetvenezer embert zsúfoltak össze, vagyonuktól és jogaiktól megfosztva, állandó halálfélelemnek kitéve.

Budapest ostroma idején a zsinagógát 27 találat érte, ezek egyike-másika hosszú évtizedeken át látható volt. A zsinagóga kertje ekkor lett a mártírok temetője. Itt hantolták el – sokukat tömegsírban – a betegségben és éhezéstől elhunyt vagy meggyilkolt áldozatokat. Többségüket később a hozzátartozók kérésére exhumálták és a budapesti zsidó temetőkben helyezték végső nyugalomra. Jó részüket azonban (mintegy hétezer holttestet) nem tudták azonosítani, vagy hozzátartozójuk sem maradt életben: így maradványaik ma is itt nyugszanak.

Ez az épület – az egész ország és a világ zsidósága szemében – a magyar nyelvű zsidó közösség és a magyar zsidó kultúra szimbóluma lett.

A budapesti Dohány utcai zsinagóga ma az Emánu-Él zsinagóga után a világ második legnagyobb és Európában – az amszterdamival együtt – a legmonumentálisabb zsinagógája.

https://hu.wikipedia.org/wiki/Doh%C3%A1ny_utcai_zsinag%C3%B3ga