Zuhog az eső, mikorra megérkezem az Öregdiák találkozóra. Bőrig ázott emberek 14-91 évesig szoronganak az épületben.
Időnként megölel, megpuszil valaki, van, akinek beugrik a neve, van, akire rá kell kérdeznem: év, osztály, rendfokozat? Több ezer diákot engedtem útjára a 40 év alatt. Van, aki Bécsből jött haza, hogy itt legyen. Tavaly érettségizett, s bár az egyik legjobb tanuló volt, nem felvételizett sehova, hanem kiköltözött Ausztriába, mindenféle munkákból tartja fenn magát – és boldog.
Körbejárom az udvart. Összefutok volt osztálytársaimmal is. 46 éve érettségiztünk. Ági képeket is hozott. Az illusztráció az utolsó osztálykiránduláson, Fertőrákoson készült. Jókat nevetünk az emlékezés alatt.
Feszengek. Kint kellene lennem a tüntetésen a bosszútörvény ellen, a diákok mellett, akiket már legázspréztek, megvertek, megbírságoltak, megzsaroltak – akik nemcsak a jövőjükért, hanem értünk, tanárokért is kiállnak már egy éve. Néha úgy érzem, van remény – bennük reménykedem.
A reménytelen tüntetést már mi, tanárok is csak tüntinek hívjuk. „Megyünk tüntizni?” Már nem megyünk.
Maradunk Apátiában, elvégre itt élned, halnod kell, és úgysem tehetünk semmit. Mérnökien megszerkesztett diktatúra ez. Az utakon suhannak az álomautók, van, aki 5 lakást vesz befektetésként, frissen érettségizett diákjaim a dupláját keresik a tanári fizetésnek – miért is lázongana ez az ország? Csak a tanárok. „Ezt a nyájat már eleget legeltettük” – mondta egy önkormányzati képviselő (nem találod, ki melyik pártból) 2011-ben.
Hát ne legeltessetek! Ez legyen a legnagyobb öröm az életetekben.
Mert nekünk legalább a szeretet jutott. Adni is, kapni is.
Ti meg csak dőzsöljetek! Elvégre nektek dolce vita, nekünk meg keresztény etika. Nekem nem. Nekem jézusi etika. S mivel nem hiszek az igazságosztó mennyországban, sem istenben, csak a nyolc boldogságban, már csak ezekben a gyerekekben, akik bátrak és elszántak.
Adassék nekik az ő hitük szerint! Itthon vagy oxigéndúsabb táján a világnak. „Az ember szabadnak születik.” Nem, nem kell it halni, ha élni nem lehet.
Öregem, nem tusz megfogni, mert felnőtt fejjel, szabad akaratomból választottam a jézusi etikát, bár ateista vagyok. Gondolkodó főknek: ez nem kizáró ok. Lássuk tehát:
Boldogok a lelki szegények: mert övék a mennyeknek országa.
Jézus realistább volt a kommunistáknál, mert az egyenlőséget csak a mennyekben ígérte.
Boldogok, a kik sírnak: mert ők megvigasztaltatnak.
Nem minden ember ragadozó, mindig van, akinek a vállán kisírhatod magadat.
Boldogok a szelídek: mert ők örökségül bírják a földet.
Ha nem így lenne, az emberiség már rég kiirtotta volna magát.Minden háború és diktatúra kipurcan egyszer. Ez is. És akkor béke lesz. Én valószínűleg már nem érem meg.
Boldogok, a kik éhezik és szomjúhozzák az igazságot: mert ők megelégíttetnek.
„Az üdvösség nem az erény jutalma, hanem maga az erény.” (Spinóza) Aki etikusan él, az tudja ezt a tételt igazolni. Aki nem, annak ott a boldogtalansággal teli hatalom és pénzvágy. Rossz lehet.
Boldogok az irgalmasok: mert ők irgalmasságot nyernek.
Ezt nem tudom racionálisan igazolni, csak a tapasztalommal. Az emberek többsége segítőkész.
Boldogok, a kiknek a szívök tiszta: mert ők az Istent meglátják.
Isten ateista módon behelyettesíthető: elégedettség, öröm, béke önmagaddal.
Boldogok a békességre igyekezők: mert ők az Isten fiainak mondatnak.
Ez már volt. Ha nem így lenne, az emberiség régen kiirtotta volna önmagát.
Boldogok, a kik háborúságot szenvednek az igazságért: mert övék a mennyeknek országa.
A háborúságot szenvedők (lázadók) időnként máglyahalált halnak, de a történelem (mennyek országa) mindig őket igazolja.
Gyengébbek kedvéért: Jézus Hegyi beszédéből idéztem. Érvelésemnek vannak gyenge pontjai, de azokkal megküzdök valahogy, miközben szánalmas, álkeresztény, Jézust gyalázó, kezükben méteres corpust tartó tahók hirdetik a keresztény etikát. Jusson eszünkbe a zsidó próféta példázata a tű fokáról. Meg a gyehennáról. Béke veletek testvérek, vagy háborúság – ahogyan a lelkiismeret kívánja.
Mondta nagyhatalmú úr, nem látja, hogy a tanárok és a diákok túlterheltek lennének.
Akkor bátyuska, látogass el szépen egy gimnáziumba, és nyomjál le egy napot, mondjuk öt órában. Elsőre elég is lesz. Az órák között 10 perces szünet van.7.35-kor van a nulladik óra, utána zsinórban még négy.
Azt tanítasz, amit tudsz, de:
Az órán rend legyen és figyelem. Anélkül nincs minőségi oktatás.
Az óra érdekes, motiváló legyen. A gyerek bajt okoz, ha nem az.
Használj korszerű módszereket, úgyis, mint a kompetenciafejlesztés.
Aknázd ki az iskola nyújtotta digitális eszközöket! (Remélhetőleg nem vagy digitális analfabéta.)
Amit az egyetemen tanultál −kevés. A gyerek kérdez, és ítélkezik.
Nem ám csak lenyomod az anyagot, hanem bekapcsolod a diákok gondolatait is,elvégre a NAT szerint is önálló gondolkodásra nevelünk.
Az óráidat szaktanácsadók fogják megtekinteni, és a végén értékelni. A portfóliót később is feltöltheted, mondjuk, holnap – amikor hat órád lesz egy szuszra. Megelégszünk két nappal. Az órákon kívül szakszerű helyettesítésre is beoszthatnak bármely tárgyból, amihez nem értesz.
Bérezésed: a nettó 300 ezer Ft megfelelő hányada. Egy másik nagyhatalmú úr azt mondta, hogy nem szeretné kipróbálni .Mármint hogy ennyiből megéljen. Nagyhatalmú asszonyság szerint is „röhejes” fizetés.
Mikor már haldoklott a gégerákban, egyik gyűlölője azt mondta: „Azért hal meg abban, mert a szájával követte el a blaszfémiát.” Christopher Hitchens csak annyit mondott: „Ha már itt tartunk, nemcsak azzal.”
Rajongtak érte, és gyűlölték. Szóban, írásban, de leginkább nyilvános vitákban támadta a szervezett vallásokat, mert szerinte a vallási fanatizmus okozta a legtöbb bajt a történelemben. Minden monoteista vallást, a transzcendens istenképzetet a totális diktatúrákhoz, leggyakrabban Észak-Koreához hasonlította.
Isten létéről vagy nem létéről nem volt hajlandó eszmét cserélni: „Ami bizonyíték nélkül hangoztatható, az bizonyíték nélkül el is vethető.”
„What can be asserted without evidence can be dismissed without evidence.”
Sokan hívták ki nyilvános vitákra: rabbi, katolikus pap, iszlám hívő − mindenkinek torkára akadt a „Hitchens-penge”, a „Hitchens-razor”. Kegyetlenül éles, racionalista logikával vágott.
“Tartózkodj az irracionálistól, bármilyen csábító. Kerüld a “transzcendenst”, és mindenkit, aki arról akar meggyőzni, hogy vesd alá, vagy semmisítsd meg magadat. Ne az irgalomban, inkább magad és mások méltóságában bízz. … Soha ne nézd el a méltánytalanságot és ostobaságot. … Gyanakodva figyeld saját magadat is, és minden kifogásodat. „
“Beware the irrational, however seductive. Shun the ‘transcendent’ and all who invite you to subordinate or annihilate yourself. Distrust compassion; prefer dignity for yourself and others… Suspect your own motives, and all excuses.”
Egyik leghíresebb „blaszfémiájában” Ábrahámra, a „hit lovagjára”, és persze az egyszülött fiát feláldozó Istenre is utal: „Ha azt mondanák nekem, hogy áldozzam fel a gyerekeimet… azért, hogy Isten iránti odaadásomat bizonyítsam, azt mondanám: Nem! Elmentek ti a picsába!”
„If I was told to sacrifice my children…to prove my devotion to God, I’d say, No. Fuck you.”
Nem ismert el semmilyen érvet, csak ami a valóság, a józan ész és a emberszeretet próbáját kiállja. Mikor egy katolikus pap a homoszexualitást kárhoztatta, neki rontott: „Mikor fogják nyilvánosan elítélni a gyermekbántalmazó, pedofil papokat?”
Egyik vitapartnere azt mondta: „Sérti az elveimet, amit maga mond.” Hitchens azt válaszolta: „Én meg még mindig arra várok, hogy hallhassam az érveit.”
Nemcsak a hittel volt baja, hanem a vallás vagy isten nevében elkövetett kegyetlenségekkel. Hitchens fel akarta szabadítani az embert a dogmatikus gondolkodás, az ön- és közveszélyes álmodozás alól. Nem ő volt az első. Két tekintélyt ismert csak el: a humanizmust és a tényeket.
Én magam nem tudom, hogy van-e Isten, s ha van, hogyan. „A legfontosabb dolgokról pedig hallgatok, azokról még gondolkodni akarok a sírban.” (Füst Milán) Addig pedig ateista vagyok, mert a tudomány eddigi érvei erősebbek a vallásénál.
A jézusi etikát felnőttként, szabad akaratomból választottam, de, mint ahogyan egyetlen eszméről sem, erről sem hiszem, hogy minden helyzetre igaz lehet. Betartani is nehéz. Hitchens „tombolna”, ha azt válaszolnám: hiszem, mert az értelem mondatja velem: ”Boldogok a szelídek, mert ők örökségül bírják a földet.” „Bullshit.” – mondaná.
Hitchens a minap jutott eszembe, s kezdett el nyugtalanítani újra.
A buszon, mögöttem egy nagymama beszélgetett az unokájával, nem tudtam nem hallani a gyerek akadozó, izgatott szavait. Csak annyit értettem, hogy osztálytársaival volt valami konfliktusa, és hogy nem tudja, hogyan rendezze, mert azt mondta (a tanár vagy hitoktató ?), hogy „akkor pokolra kerülök.” Hátra néztem. Úgy nyolcéves lehetett. A nagymama csak annyit mondott: „Nem baj, jövőre már máshova fogsz járni.” De a gyerek csak mondta-mondta, már csak magával viaskodott reménytelenül, legszívesebben megsimogattam volna, hogy elriasszam a pokolbéli kínokat, amivel gyötrik védtelen lelkét ostoba és kegyetlen felnőttek.
Sokat köszönhetek neki. Nagyon sokat. Boldogok a békétlenek, mert ők ébren tartják a lelkiismeretet.
A kurrens álkeresztények szeretik átkozni a felvilágosodást. Nem vagyok hajlandó. Mert annak köszönhetjük az emberi jogokat, a demokráciát, a születési kiváltságok eltörlését. És bár véres diktatúrába fulladt, nem tartott ezer évig, mint a kersztény máglya, amely még 1600-ban (!) is tűzhalálba küldte Giordano Brunot, és kiket még, akiknek neve sem maradt fent. Jézussal takarózni, ennyit tudnak. Holott ő volt az egyik első liberális.Nem parancsolt, csak hívott.És ő volt az első kommunista is. Akként sem parancsolt, csak hitet adott. Szabadság, egyenlőség, testvériség.
Hitchens, az értelem bajnoka néha lefegyverzően humoros, máskor riasztóan türelmetlen tudott lenni. Sokaknak rémisztő, nekem tanulságos… mert az a „félelem és reszketés”, ami abból a kisfiúból áradt ott, a buszon… Azt hiszem, azóta értem igazán Dosztojevszkijt…és igen, Hitchenst.
Nyugodjék békében.
Bár lehet, hogy épp Jézussal vitázik. Belehallgatnék…
EGY MEG NEM ÍRT REGÉNY: TALÁLKOZÁS EGY FIATALEMBERREL
Ma együtt kávéztam Karinthyval a Hadikban. Egyszer csak ott termett az asztalomnál pizsamában, kötéssel a fején.
Megengedi, asszonyom? – és a székre mutatott.
Ja, hogy ez egy abszurd, gondoltam és bólintottam.
Hát persze, csak meg ne kérdezze, mi van a repülőgéppel és a büszke és szabad Magyarországgal!
Nagyon kedves − szólt és leült – de én mást akarok kérdezni : Mi az a masina, amin pötyögni tetszik?
Ez a laptopom. Tudja, olyan, mint egy írógép, csak nem kell hozzá papír.
Megnézhetem, asszonyom?
Ó hogyne.
Elé toltam, de előbb elmentettem, amit éppen írtam. Nyitottam neki egy új Word dokumentumot.
Tessék, próbálja ki. Nem kell sort váltani, magától csinálja.
Köszönöm, asszonyom!
Pötyögni kezdett, én pedig számolni: kötés van a fején, még pizsamában, tehát maximum egy hónapja lehetett a koponyaműtét, mikor is volt, kikeresem a neten, ergó most 49 éves, tehát 10 évvel fiatalabb nálam, két év múlva meg fog halni.
Jaj, melléütöttem. – szólt.
Sebaj− mondom, és megmutatom, hogyan kell törölni.
Mint egy viháncoló gyerek, úgy örült neki.
Fenomenális, kérem! Ki gyártja?
Ó, hát sokan.
Csak azért kérdezem, mert tökéletesíteni lehetne azzal, hogy mondja is, amit gépelek.
Már azt is tudja – mondom megdicsőülten.
Á! Mit kell hozzá megnyomni?
Ja, ez a típus azt nem tudja. Tudja, az nagyon drága.
Megszólalt a mobilom, mikor beszélni kezdtem bele, leesett az álla:
Önnek van okostelefonja?
Bocsánat −kérdeztem – de hát ezt honnan tudja? Aztán eszembe jut, hogy ez egy abszurd, tehát semmi értelme a kérdésnek. Tudja, és kész. – Egyébként hogy van, Mester?
Jaj, kérem, ne használja ezt a szót! Az igaz, hogy én vagyok az egyetlen zseni, de mester…ugyan, kérem! Megengedné, hogy az okosán felhívjam Arankát?
Tessék – mondom hüledezve. Beszélni kezd. – De hát a szám – kérdezem.
Ó, arra nincs szükség! Aranka, drága Boga üzeni, hogy nincs itthon elég cukor, legyen szíves venni, a fiaink pedig azt, hogy siessen haza, mert az apósának gyereke született.
Na de…Karinthy úr…Ön úgy rácsodálkozott a laptopomra…a mobilt meg olyan otthonosan használja.
Ó, van nekem is, csak otthon hagytam.
Esetleg megkérdezhetném, mit üzen a mai magyaroknak?
Int a pincérnek: Fizetnék! A pincér odayújt egy papírt, Karinthy aláírja. Nem is fogyasztott.
Fizetem a hölgy kávéját. Mit üzenek? Azt hogy: nana.
De hát ezt 1919-ben üzente Kun Bélának…
Ne mondja! Annak már 99 éve. Hogy repül az idő…
Kedvesen bólintott, és a Bartókon felszállt a 49-es villamosra.
„ A budapesti Erzsébet Nőiskolában szerzett „polgári-iskolai” matematikatanítónői oklevelet, majd 1904 és 1905 között a Zeneakadémián zongorát és zeneszerzést tanult, a Pázmány Péter Tudományegyetemen matematikát és fizikát hallgatott, filozófiából, matematikából és esztétikából doktorált (1905), s 1905. november 15-én Budapesten, a Ferencvárosban házasságot kötött Dienes Pálmatematikussal,[2] akivel utóbb részt vett a Galilei Kör munkájában, 1922-ben váltak el.[3] Közös matematikai témájú írásaikat hazai és francia szaklapok közölték; pszichológiai és filozófiai tanulmányait az Athenaeumban, a Huszadik Században és a Nyugatban jelentette meg.
Párizsban nagy hatással volt rá Henri Bergson – tanulmányt is írt róla Bergson lélektana címmel. Műveit egyedül ő fordította le magyarra. Bergson mozdulatpszichológiai elméletének és a Duncan-testvérek mozgásművészeti tevékenységének hatására a tánccal kezdett foglalkozni: kialakította mozdulatművészeti rendszerét, melyet orkesztikának nevezett el. 1915-ben Budapesten megnyitotta Orkesztikai Iskoláját, amelyet (1919–1923 közötti emigrációja miatti szünettel) 1944-ig vezetett. A Hajnalvárás című mozdulatdrámájával léptek fel először 1924-ben, majd több művét adták elő, melyeket Bárdos Lajossal írt a misztériumjátékok mintájára. 1927-ben lett az Aquinói Szent Tamás Filozófiai Társaság tagja. 1934-ben pedig a magyar filozófiai nyelv fejlesztéséért Baumgarten-díjat kapott (fordított Hume, Descartes, Locke, George Berkeley, Teilhard de Chardin műveiből), valamint szemiotikával is foglalkozott.
