Vass Judit oldala Posts

szeptember 4, 2024 / Vers

DOKUFILM

VASS JUDIT

DOKUFILM

Most hatvannégy éves vagyok.

Nyár van.

Talán ez, amire vártam.

Lassan merengek, ülök a balkon,

elmém csupa idézet −alkony.

Menőben a nap lefelé,

kezemben kávé, ez a lé

már nem tart ébren,

csak kívánkozik, éppen

verset pötyögök, de messze van

amit szeretnék, amire fan

vagyok így alkonyúlva,

valami hazát, újra meg újra

megfogadom, nem figyelem

ami történik velünk,

na jó, szóval legbelül

nem lehet elszakítani,

taní

tani

csesszétek meg a hatalmatok,

középső ujjat mutatok

minden kegyetlenségnek,

a szeretet nem téved

ekkorát,

és nem hiszem, hogy van odaát,

itt van és most

akarok boldog lenni

Nyár van.

Valami másra vágytam.

Szabad szerettem volna lenni.

Ez jutott.

Jambusok és lopott lázongások,

Majd ássatok

nekem egy Házsongárdot.

Apáczai mellett.

Tótfalusi Miklós közelében.

Az is haza jött, a szerencsétlen.

Már szinte unom, ami végzetes.

Csokonait kicsapta a Sedes,

itt mindig győz a nagyszájú melák,

a henye, a tahó, a prostituált.

Ez hát a sors, és nincs vég semmiben?

Véremben kávé, apátia pihen.

Hozzászólások (0)
szeptember 4, 2024 / Évfordulók

TITTEL PÁL

Téged, egek s csillagkoronák éjféli barátját,

A föld fellegein túl rideg ormi lakót,

Hogy közelebb jutnál, a csillagok ősura, téged

Tittel! ohajtásid tűzseregéhez emelt;

Ah de utánad gyász maradott. Most felmegy az útas,

S nem leli, melyet várt, lelke az égi gyönyört:

Puszta halommá lőn az imént meglelkesedett szirt,

S néma jegy a csillag, mely megyen orma fölött.

                                                   Vörösmarty Mihály: Tittel halálakor

Tittel Pál (Pásztó, 1784. június 28. – Buda, 1831. augusztus 26.) római katolikus pap, az Egri Egyházmegye áldozópapja, a Budai Csillagvizsgáló igazgatója, magyar királyi egyetemi csillagász és tanár, az MTA rendes tagja.

Tittel Péter Pál 1784. június 28-án Pásztón született (az anyakönyvi bejegyzés szerint 28-án, Tittel 1830-ban kelt latin nyelvű önéletrajza szerint viszont 29-én), Tittel János kádármester és Krón Margit gyermekeként. Iskoláit Pásztón, Gyöngyösön, majd Kecskeméten végezte. Az 1800/1801-es évben belépett az egri kispapok közé. Filozófiai és teológiai tanulmányait az 1805/1806-os tanévben fejezte be. Utolsó tanéve második félévében az Érseki Hivatalban kinevezték könyvtárossá.

Ezt követően kinevezték az Egri Líceum matematikatanárává és egyidejűleg a szeminárium mindkét évfolyamának prefektusává jelölték ki. 1807. január 4-én áldozópappá szentelték. A fiatal pap bekapcsolódott a társasági életbe: Sztáray Mihályné gróf Esterházy Eleonóra (1758-1820) egri szalonjában ismerte meg későbbi pártfogóját, báró Fischer István egri érseket is. Az érsek 1809-ben őt nevezte szemelte ki az Egri Líceumban működő Érseki Csillagvizsgáló vezetőjévé. Fischer érsek 1810 szeptemberétől tíz hónapos tanulmányútra küldte Tittelt Bécsbe, hogy az ottani obszervatóriumban csillagászatot tanuljon. Ottani tanítómesterei Franz Paula Triesnecker és Tobias Bürg voltak. Naptárszámítási munkák végzése mellett csillagászati könyvek tanulmányozásával fejlesztette tudását. Ott ismerte meg Carl Friedrich Gauss korszakalkotó munkáját az égitestek mozgásáról (Theoria motus corporum coelestium, 1808).

Ez is közrejátszott abban, hogy Tittel 1814. június 16-án írott levelében azt kérte Gausstól, hogy fogadja tanítványává. Gauss kedvező válasza után Fischer érsek is jóváhagyta az előzőnél hosszabb és költségesebb tanulmányutat, annak ellenére, hogy ezúttal a katolikus pap Tittelnek protestáns környezetben kellett hosszú időt eltöltenie. (Emberemlékezet óta ő volt az egyetlen katolikus pap, aki polgára lehetett a göttingeni egyetemnek, a Georgia Augustának.)

1815. október 23-án érkezett meg Göttingenbe és másfél évet töltött az ottani csillagvizsgáló igazgatója, a nagy tekintélyű Gauss mellett. Szorgalma, szeretetre méltó egyénisége megnyerte Gauss rokonszenvét. Gauss 1816 áprilisában magával vitte öthetes bajorországi körútjára, ahol egyebek között meglátogatta Reichenbach müncheni optikai műszerkészítő üzemét, ahol az új Göttingeni Csillagvizsgáló főbb műszerei is készültek. Tittel 1817. március 4-éig látogatta a Göttingeni Egyetemet, majd Gauss ajánlólevelével Párizsba utazott, ahová 1817. április 5-én érkezett meg. Engedélyt kapott arra, hogy a Párizsi Királyi Obszervatóriumot bármikor meglátogathassa, és ott megfigyeléseket végezzen. 1818 szeptemberében Párizsból egy hónapra Angliába utazott. Meglátogatta a Greenwich-i Királyi Csillagvizsgálót és találkozott a kor vezető angol csillagászaival, köztük az élő legendával, William Herschellel. Innen visszatérve 1817. október 22-én végleg elhagyta Párizst.

Tittel 1818 áprilisában nagy lelkesedéssel fogott hozzá az egri csillagda igazgatásához. Eközben azonban papként szeretett volna az egyházi hierarchiában is előbbre lépni: egri kanonok szeretett volna lenni. Erre vonatkozó kérését azonban minden alkalommal visszautasították. Így hat évi működés után elhagyta Egert.

1824 szeptemberében Tittel Pált, az Egri Érseki Csillagvizsgáló vezetőjét királyi határozattal kinevezték a Gellérthegyi Csillagvizsgáló új igazgatójának (a korábbi igazgató Pasquich Jánost azonban elfelejtették felmenteni ezen tiszte alól, mindamellett egy békés esztendőt töltöttek el együtt az igazgatói székben) és az egyetem csillagász tanárának. Amikor Pasquich 1825-ben otthagyta a Gellért-hegyet, Tittel maga mellé vette az akkor még csak 14 éves montedegói Albert Ferencet, aki Tittel haláláig hű munkatársa maradt. Tittel társasági ember volt, így a Gellért-hegy a magyar szellemi élet kiválóságai rendszeres találkozóhelye lett.

1830-ban a matematikusok közt elsőként őt sorolták be az újonnan létesült Tudós Társaság (Magyar Tudományos Akadémia) tagjai közé. Az 1831-ben kitört kolerajárványban elkapta a kórt, amelybe augusztus 26-án belehalt.

Ő volt a Tudós Társaság első halottja. 

Munkássága

A bécsi Császári Csillagdában végzett észleléseinek eredményeit a Berlini Efemeriszek 1815-ös kötetében közölte.

Göttingenben Gauss az újonnan felfedezett kisbolygók pályaszámításaival foglalkozott, és ilyen feladatokkal bízta meg tanítványait, köztük Tittelt is, akinek ott tartózkodása alatt két cikke jelent meg a Tübingeni Évkönyvek 2., illetve 3. kötetében. Az egyik kronológiai témájú volt, a másik a 2 Pallas kisbolygó pályájának számításairól szólt. Ezeken kívül Tittel egy kronológiai könyvecskét is kiadott Göttingenben.

Párizsban az ottani csillagvizsgáló műszereivel végzett észleléseket.

Egri tartózkodásának eredményeként egy magyar nyelvű csillagászati tanulmánya jelent meg a Tudományos Gyűjtemény 1820-as évfolyamában Astronomiai értekezés az 1820-dik esztendőbeli nevezetes napfogyatkozás alkalmatosságával. Cikkét a nagyközönségnek írta, magyar nyelven. Kifejezte benne vágyát, hogy ő legyen a magyar nyelvű csillagászati irodalom első mestere.

Fennmaradtak a 16 éves Albert Ferenc számára kidolgozott matematikai és csillagászati vizsgatételei, amelyek bizonyítják, mennyi időt és energiát fektetett Tittel abba, hogy tanítványából méltó partnert faragjon magának.

1825-től kezdődően mindennapi szorgos megfigyelő munka folyt, ennek bizonyságául a fennmaradt észlelési naplók szolgálnak. 1827-től tartott előadásokat a Pesti Egyetemen. 1828-tól rendszeresen részt vett a Tudós Társaság létrehozását előkészítő megbeszéléseken. Részben ő készítette el a matematikai fogalmak magyar nyelvű jegyzékét.

A Gellérthegyi Csillagvizsgáló az 1849-es szabadságharcban Buda ostroma idején a tűz martaléka lett. A forradalom leverése után a már amúgy is romossá vált épületet felrobbantották. Tittel műszereinek, könyveinek egy része, Albert Ferenc áldozatos értékmentő munkájának eredményeként, megőrződött az utókor számára.

Emlékezete

Az Eszterházy Károly Főiskola könyvtára 2011 decemberében felvette a Tittel Pál Könyvtár és Médiacentrum nevet.

A Sárneczky Krisztián és Sipőcz Brigitta által 2003. augusztus 26-án felfedezett kisbolygó a tiszteletére megkapta a 114987 Tittel nevet. A 4-5 kilométer átmérőjű égitest 5,57 év alatt kerüli meg a Napot.

Források

https://hu.wikipedia.org/wiki/Tittel_P%C3%A1l

Hozzászólások (0)
szeptember 4, 2024 / Évfordulók

JOACHIM JÓZSEF

Joachim József (Joseph Joachim) (Köpcsény, 1831. június 28. – Berlin, 1907. augusztus 15.) magyar származású hegedűművész, karmester és zeneszerző. Sokszor őt emlegetik minden idők legjobb hegedűsének.

Joachim Moson vármegye Köpcsény nevű községében született. 1833-ban a család Pest-Budára költözött, ahol ötéves korától kezdve rendszeres hegedűoktatásban részesült. Ezután Bécs és Lipcse következett, ahol Mendelssohn támogatását élvezte. Mendelssohnnal együtt jutott el először Londonba, amely várost pályafutása során sokszor meglátogatott. Itt játszotta el 1844-ben, tizenkét évesen Mendelssohn vezényletével Beethoven akkor még újrafelfedezésre váró D-dúr hegedűversenyét. (Mendelssohnnak sikerült meggyőznie az ottani filharmóniai társaság bizottságát, hogy tekintsen el attól a szabálytól, amelynek értelmében csodagyerekek nem léphettek fel koncertjein.) Még számos alkalommal szólaltatta meg Beethoven remekét, többek között Robert Schumann vezényletével, aminek köszönhetően ez a mű az általános koncertrepertoár része lett.

Mendelssohn halála után Weimarba költözött, ahol koncertmesteri státuszba került, és itt ismerkedett meg Liszt Ferenccel és Richard Wagnerrel. Baráti viszonyba került Robert és Clara Schumann-nal, illetve Johannes Brahmsszal, akivel rendszeresen kamarazenélt. Ráadásul Brahms és Joachim szövetséget kötött a liszti és a wagneri zene ellen. Joachim József Hannoverben házasodott meg, Amalie Weiss énekesnő lett a felesége.

1866-ban került Berlinbe, ahol 1869-ben elvállalta az akkor alakuló Berlini Zeneakadémia igazgatója állását, amely tisztséget egészen haláláig töltött be. Itt alapította első együttesét, a Joachim vonósnégyest, 1869-ben.

1884-ben kiderült, hogy feleségének kényes ügyei vannak Fritz Simrockkal, Brahms kiadójával. Mivel Brahms kiállt Amalie mellett, ez a barátságuk pár évig tartó megromlásához vezetett. Később azonban Brahms a Kettősversennyel engesztelte ki barátját.

Joachim József 1907-ben halt meg Berlinben.

Munkássága

A korban szinte páratlanul széles repertoárja Johann Sebastian Bach műveitől az akkori kortárs zenéig terjedt. Felix Mendelssohn is vele konzultált e-moll hegedűversenyének komponálásakor, s Antonín Dvořák neki írta a hegedűversenyét, ennek ellenére Joachim sosem adta elő. Számos zeneszerző támaszkodott tudására, amikor hegedűversenyt komponált, s többen ajánlották neki concertóikat. Interpretációit általában a mély zeneiség, az üres virtuozitástól tartózkodás jellemezte.

Brahms a hegedűversenyét (melynek írása során sok segítséget kapott Joachimtól, sőt valószínűleg a hegedűművész Concerto magyaros stílusban című műve erősen hatott rá) írta neki, a Brahms: hegedű-cselló kettősversenyét (amit kiengesztelésül írt a kiadóval kapcsolatos ügy miatt) is Joachim mutatta be, ill. első szimfóniájának angol premierét ő vezényelte.

Saját zeneszerzői munkássága inkább a kadenciákban merül ki. Bár írt saját műveket is (különböző darabokat hegedűre, nyitányt Shakespeare színdarabjaihoz), de ezek a művek egyáltalán nem arattak sikert, manapság nem is hallani őket.

Charles Jean Baptiste Collin-Mezin francia hangszerkészítő által készített hegedűn játszott.

https://hu.wikipedia.org/wiki/Joachim_J%C3%B3zsef_(heged%C5%B1m%C5%B1v%C3%A9sz)

Hozzászólások (0)
szeptember 4, 2024 / A tanár is ember, de nem az a dolga

HŐS VÉRTŐL

VASS JUDIT

„HŐS VÉRTŐL PIROSULT”

Ha tudod folytatni a címidézetet, már mehetsz is magyartanárnak. Amúgy teljesen fölösleges. Én is csak azért tudom, mert hajdani tanárom, kiírom a nevét: SPIRA VERONIKA azt mondta nekem a gimnáziumban: „Az ember becsületből végigolvassa a régimagyart is. Egyébként meg, ha én kiejtek a számon egy nevet vagy műcímet, rohanj a könyvtárba elolvasni őt, azután azt, amit róla írtak.” Úgy tettem.

Tanárságom két meghatározó alakja Spira Veronika és Spiró György, akiket a legokosabb homo universálék között tartok számon. Ők tanítottak gondolkodni, irodalmat, Magyarországot érteni.

Ez az írás most nem szól a magyar közoktatás nyomoráról, egyetlen célja, hogy ezt a két nevet leírjam köszönetképpen, és hogy nyoma legyen: nincs az a rendszer, ami a szellemi elitet kiirthatná. Hiába jönnek mélyről, onnan, ahol nem nevelték őket a tágabb haza, Európa szeretetére.

Ezzel a batyuval ballagok el az iskolából, és csak remélni tudom, hogy a Spira-Spiró örökség folytatódik magyartanárrá lett tanítványaimban. DIXI.

Hozzászólások (0)
szeptember 4, 2024 / Évfordulók

BRUSZNYAI ÁRPÁD

Brusznyai Árpád (Derekegyház, 1924. június 27. – Budapest, 1958. január 9.), középiskolai tanár, az 1956-os forradalom kivégzett mártírja.

Brusznyai Árpád 1924. június 27-én született, édesapja csendőr volt. A fiú tehetsége már fiatal korában kitűnt.[1] A tanulásban, és a sportéletben is jeleskedett ezért a középiskolás éveiben ösztöndíjban részesült. 1947-ben ösztöndíjasként Bécsben folytatta tanulmányait, és 1949-ben megszerezte diplomáját, és a görög–magyar történelem szakos tanári oklevelet.

1949–50-ben Budapesten dolgozott tanársegédként a budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetem görög filológiai intézetében. Apját bebörtönözték, római katolikus pap bátyját, Józsefet internálták, őt magát pedig elbocsátották az egyetemről. 1950-től a váci székesegyház kántora lett. Ebben a városban ismerkedett össze Ilonával, aki később felesége lett, és soha nem hagyta el.

Az 1956-os forradalom idején Veszprémben dolgozott. Fiatal tanítványait forradalmi csoportba szervezte, de soha nem engedte őket fegyveres harc közelébe, hogy életüket megóvja. Határozott fellépése révén több, a városi felkelők által elfogott helybéli ÁVH-s és gyűlölt pártember menekült meg a lincseléstől, és került a forradalmi hatóság „rendes” őrizetébe, bírósági eljárásra várva. Ennek ellenére Brusznyait a megtorlás során egy koncepciós perben (Brusznyai-per) a népi demokratikus államrend erőszakos megdöntésére irányuló fegyveres összeesküvés szervezésével és népellenes bűncselekmények elkövetésével vádolták meg. A Győri Katonai Bíróság Népbírósági Tanácsa – a mellette szóló bizonyítékokat figyelembe véve – előbb „csak” életfogytiglani börtönbüntetésre ítélte. Az „enyhe” ítélettel elégedetlen Pap János, az MSZMP helyi vezetője azonban személyesen közbelépett, ennek nyomán Brusznyait a Legfelsőbb Bíróság Tanácsa kötél általi halálra ítélte. Megmentése érdekében több ismert magyar értelmiségi, köztük Kodály Zoltán is közbenjárt a Kádár-kormányzatnál, de sikertelenül. Brusznyait 1958. január 9-én kivégezték, testét jeltelen sírba temették.

Az 1989–90-es rendszerváltás során Brusznyai Árpádot és mártír társait rehabilitálták, és tisztességgel újratemették. A magyar demokratikus sajtó nyilvánosan kezdte tárgyalni Pap Jánosnak, az MSZMP Veszprém megyei nagyhatalmú titkárának személyes, cselekvő közreműködését Brusznyai halálra ítéltetésében. A közfelháborodás nyomán felmerült a volt pártvezető büntetőjogi felelősségre vonása is. Pap 1994-ben öngyilkos lett.[2]

1991-ben posztumusz Veszprém város díszpolgárává avatták.[3]

Tanulmányai

https://hu.wikipedia.org/wiki/Brusznyai_%C3%81rp%C3%A1d

Hozzászólások (0)
szeptember 4, 2024 / A tanár is ember, de nem az a dolga

HONOS

VASS JUDIT

HONOS

Van, aki pénzt, van aki rossz szokásokat örököl. Az ilyen idióták miatt szenved az emberiség többsége, mondta egy barátom− akinek minden reggel egzisztenciális szorongást okozott az ébresztő hangja − azokra, akik napfelkelte előtt kelnek.

Engem azelőtt mindig kidobott az ágy hajnalban, fél négykor. Apai örökség. Emlékszem gyerekkorom reggeleire. „Feriiiii! Miért nem hagysz aludni ?!” – keseregve sikítja anyám, miközben és miután apám nagy zajjal készíti a pirítóst és a teát.

Már nem dob ki. Öreg koromra megtanultam élvezni az elnyújtott reggeleket, a párnák közt heverni meg. Az ember kiül az ágy szélére, és szép csendben kivárja, amíg talpra áll a vérkeringése, csak azután áll fel. Ellenkező esetben, vagyis ha kipattan, megszédül, elsötétül a világ. Apokaliptikus érzés, halál közeli élmény – mint a rádióból harsogó propaganda.

„Miért nem születtem én máshova?” – teszem fel a költői, tehát tök fölösleges kérdést. Mondjuk egy angol kisvárosba, ahol egy repkénnyel befutott cottage ablakában ülve várnám, amíg az atjtómhoz leteszik a tejet. Mint valami Miss Marple várnám a következő gyilkosság hírét, aminek rejtélyét megoldva okot adnék egy újabb krimi megírására. Nem olvasnék Dosztojevszkijt, nem tökölnék a lét végső kérdésein, ami úgyis csak a megalázottak és megnyomorítottak eledele. És nem töltöttem volna negyven évet egy kelet-európai, balkanisztikus világ iskolájában „magasabb eszmék” terjesztésével. „Mi sok feleslegeset tudunk.” – mondja Csehov a három nővér egyikével. Redundáns értelmiségiként élek egy országban, felesleges emberként, mint a 19. századi orosz henye. Ld. Puskin, Goncsarov.

A hely, ahol lakom, Oligarchia Abszurdisztánban. Itt minden abszurd – ehhez kell alkalmazkodni. Bűvészmutatvány, ha ez önfeladás nélkül sikerül. Persze, nem kell, el lehet menni oxigén dúsabb tájakra, ha az ember elég fiatal, és még van találékonysága asszimilálódni egy más közeghez. Ha már kiöregedett, nem mozdul. Marad a belső emigráció: könyv, színház, zene. Amíg el nem veszik azt is. És akkor? És mégis, mégis fáradozni kell, hogy elmondhassuk. ez jó mulatság, férfi munka volt.

Ha majd minden rabszolga nép leszokik a kategorikusz imperítvuszról, vagyis a kényszerből hitt erkölcsi parancsról – na akkor beindulhat majd a kétszáz éve várt polgárosodás ezen a tájon is. Polgárosodás – hogy értessem meg ennek a szónak az értelmét diákjaimmal? Olyan, mintha a quantum fizikát oktatnám. Aki azt mondja, hogy érti, nem érti – mondta Feynmann. meg azt is ő mondta: „A pedagógiába fektetett energia megtérülése általában elég csekély, kivéve azt a néhány esetet, amikor teljesen felesleges.” Abszurdisztánba szellemi energiát befektetni teljesen felesleges. Akiben hasznosul, elmegy innen. Vagy itt marad feleslegesnek.

Én nem így képzeltem el a rendet, lelkem nem ily honos.

Hozzászólások (0)
szeptember 4, 2024 / Vers

NEM SÍRHATOM EL

VASS JUDIT

NEM SÍRHATOM

el senkinek,

leírni jó volt, hát viccelek,

mert attól legjobb a bőgés,

hogyan is lettünk egyek Böhm és

Aranka bennem, míg egy vihogós este

a társaság az összes lekvárt megette.

(De néha rásírok erre a furcsa gyerekre.)

Mi lesz velünk, én még nem tudom,

Arankát várja jelzőtlen borzalom,

és Bogát a járvány már elszerette,

(És néha rásírok erre a furcsa gyerekre,)

Freud meg csak járkál koponyaszerte,

alattim-fentem, és persze eszem nélkül,

hallom, Béla is halni készül,

de ez csak telepátosz, üzentem is : előbb én!

És becsaptak, a tejautomatában nem volt tehén,

Tanár úr, kérem, a Steinmann, a Steinmann, nem én!

Mert amit én tudok… táblára írni? Hát ugye: minek.

Lógok a szeren, és nem hallja senki meg,

amit két kroki közt bömbölve-bőgve összesírtam,

még most is röhögök rajta itt, a sírban.

PS:

Látod, Dezső,

Nem támaszt fel. Se vegyszer, se szó, se kő.

Hozzászólások (0)
szeptember 4, 2024 / A tanár is ember, de nem az a dolga

TÜNTI

VASS JUDIT

A TANÁR IS EMBER, DE NEM AZ A DOLGA

TÜNTI

Zuhog az eső, mikorra megérkezem az Öregdiák találkozóra. Bőrig ázott emberek 14-91 évesig szoronganak az épületben.

Időnként megölel, megpuszil valaki, van, akinek beugrik a neve, van, akire rá kell kérdeznem: év, osztály, rendfokozat? Több ezer diákot engedtem útjára a 40 év alatt. Van, aki Bécsből jött haza, hogy itt legyen. Tavaly érettségizett, s bár az egyik legjobb tanuló volt, nem felvételizett sehova, hanem kiköltözött Ausztriába, mindenféle munkákból tartja fenn magát – és boldog.

Körbejárom az udvart. Összefutok volt osztálytársaimmal is. 46 éve érettségiztünk. Ági képeket is hozott. Az illusztráció az utolsó osztálykiránduláson, Fertőrákoson készült. Jókat nevetünk az emlékezés alatt.

Feszengek. Kint kellene lennem a tüntetésen a bosszútörvény ellen, a diákok mellett, akiket már legázspréztek, megvertek, megbírságoltak, megzsaroltak – akik nemcsak a jövőjükért, hanem értünk, tanárokért is kiállnak már egy éve. Néha úgy érzem, van remény – bennük reménykedem.

A reménytelen tüntetést már mi, tanárok is csak tüntinek hívjuk. „Megyünk tüntizni?” Már nem megyünk.

Maradunk Apátiában, elvégre itt élned, halnod kell, és úgysem tehetünk semmit. Mérnökien megszerkesztett diktatúra ez. Az utakon suhannak az álomautók, van, aki 5 lakást vesz befektetésként, frissen érettségizett diákjaim a dupláját keresik a tanári fizetésnek – miért is lázongana ez az ország? Csak a tanárok. „Ezt a nyájat már eleget legeltettük” – mondta egy önkormányzati képviselő (nem találod, ki melyik pártból) 2011-ben.

Hát ne legeltessetek! Ez legyen a legnagyobb öröm az életetekben.

Mert nekünk legalább a szeretet jutott. Adni is, kapni is.

Ti meg csak dőzsöljetek! Elvégre nektek dolce vita, nekünk meg keresztény etika. Nekem nem. Nekem jézusi etika. S mivel nem hiszek az igazságosztó mennyországban, sem istenben, csak a nyolc boldogságban, már csak ezekben a gyerekekben, akik bátrak és elszántak.

Adassék nekik az ő hitük szerint! Itthon vagy oxigéndúsabb táján a világnak. „Az ember szabadnak születik.” Nem, nem kell it halni, ha élni nem lehet.

Hozzászólások (0)
szeptember 4, 2024 / A tanár is ember, de nem az a dolga

BOLDOGOK

VASS JUDIT

A TANÁR IS EMBER, DE NEM AZ A DOLGA

Öregem, nem tusz megfogni, mert felnőtt fejjel, szabad akaratomból választottam a jézusi etikát, bár ateista vagyok. Gondolkodó főknek: ez nem kizáró ok. Lássuk tehát:

Boldogok a lelki szegények: mert övék a mennyeknek országa.

  • Jézus realistább volt a kommunistáknál, mert az egyenlőséget csak a mennyekben ígérte.

Boldogok, a kik sírnak: mert ők megvigasztaltatnak.

  • Nem minden ember ragadozó, mindig van, akinek a vállán kisírhatod magadat.

Boldogok a szelídek: mert ők örökségül bírják a földet.

  • Ha nem így lenne, az emberiség már rég kiirtotta volna magát.Minden háború és diktatúra kipurcan egyszer. Ez is. És akkor béke lesz. Én valószínűleg már nem érem meg.

Boldogok, a kik éhezik és szomjúhozzák az igazságot: mert ők megelégíttetnek.

  • „Az üdvösség nem az erény jutalma, hanem maga az erény.” (Spinóza) Aki etikusan él, az tudja ezt a tételt igazolni. Aki nem, annak ott a boldogtalansággal teli hatalom és pénzvágy. Rossz lehet.

Boldogok az irgalmasok: mert ők irgalmasságot nyernek.

  • Ezt nem tudom racionálisan igazolni, csak a tapasztalommal. Az emberek többsége segítőkész.

Boldogok, a kiknek a szívök tiszta: mert ők az Istent meglátják.

  • Isten ateista módon behelyettesíthető: elégedettség, öröm, béke önmagaddal.

Boldogok a békességre igyekezők: mert ők az Isten fiainak mondatnak.

  • Ez már volt. Ha nem így lenne, az emberiség régen kiirtotta volna önmagát.

Boldogok, a kik háborúságot szenvednek az igazságért: mert övék a mennyeknek országa.

  • A háborúságot szenvedők (lázadók) időnként máglyahalált halnak, de a történelem (mennyek országa) mindig őket igazolja.

Gyengébbek kedvéért: Jézus Hegyi beszédéből idéztem. Érvelésemnek vannak gyenge pontjai, de azokkal megküzdök valahogy, miközben szánalmas, álkeresztény, Jézust gyalázó, kezükben méteres corpust tartó tahók hirdetik a keresztény etikát. Jusson eszünkbe a zsidó próféta példázata a tű fokáról. Meg a gyehennáról. Béke veletek testvérek, vagy háborúság – ahogyan a lelkiismeret kívánja.

Hozzászólások (0)
szeptember 4, 2024 / A tanár is ember, de nem az a dolga

SZÍVES INVITÁLÁS

VASS JUDIT

SZÍVES INVITÁLÁS

Mondta nagyhatalmú úr, nem látja, hogy a tanárok és a diákok túlterheltek lennének.

Akkor bátyuska, látogass el szépen egy gimnáziumba, és nyomjál le egy napot, mondjuk öt órában. Elsőre elég is lesz. Az órák között 10 perces szünet van.7.35-kor van a nulladik óra, utána zsinórban még négy.

Azt tanítasz, amit tudsz, de:

  1. Az órán rend legyen és figyelem. Anélkül nincs minőségi oktatás.
  2. Az óra érdekes, motiváló legyen. A gyerek bajt okoz, ha nem az.
  3. Használj korszerű módszereket, úgyis, mint a kompetenciafejlesztés.
  4. Aknázd ki az iskola nyújtotta digitális eszközöket! (Remélhetőleg nem vagy digitális analfabéta.)
  5. Amit az egyetemen tanultál −kevés. A gyerek kérdez, és ítélkezik.
  6. Nem ám csak lenyomod az anyagot, hanem bekapcsolod a diákok gondolatait is, elvégre a NAT szerint is önálló gondolkodásra nevelünk.

Az óráidat szaktanácsadók fogják megtekinteni, és a végén értékelni. A portfóliót később is feltöltheted, mondjuk, holnap – amikor hat órád lesz egy szuszra. Megelégszünk két nappal. Az órákon kívül szakszerű helyettesítésre is beoszthatnak bármely tárgyból, amihez nem értesz.

Bérezésed: a nettó 300 ezer Ft megfelelő hányada. Egy másik nagyhatalmú úr azt mondta, hogy nem szeretné kipróbálni .Mármint hogy ennyiből megéljen. Nagyhatalmú asszonyság szerint is „röhejes” fizetés.

Várunk szeretettel 😊

Hozzászólások (0)