Vass Judit oldala Posts

szeptember 4, 2024 / Egy meg nem írt regény

VASS JUDIT

EGY MEG NEM ÍRT ÁMULÁS

 AZ ÉRTELEM LOVAGJA

Christopher Hitchens emlékére

Az alábbi írás a nyugalom megzavarására alkalmas.

Mikor már haldoklott a gégerákban, egyik gyűlölője azt mondta: „Azért hal meg abban, mert a szájával követte el a blaszfémiát.” Christopher Hitchens csak annyit mondott: „Ha már itt tartunk, nemcsak azzal.”

Rajongtak érte, és gyűlölték. Szóban, írásban, de leginkább nyilvános vitákban támadta a szervezett vallásokat, mert szerinte a vallási fanatizmus okozta a legtöbb bajt a történelemben. Minden monoteista vallást, a transzcendens istenképzetet a totális diktatúrákhoz, leggyakrabban Észak-Koreához hasonlította.

Isten létéről vagy nem létéről nem volt hajlandó eszmét cserélni: „Ami bizonyíték nélkül hangoztatható, az bizonyíték nélkül el is vethető.”

„What can be asserted without evidence can be dismissed without evidence.”

Sokan hívták ki nyilvános vitákra: rabbi, katolikus pap, iszlám hívő − mindenkinek torkára akadt a „Hitchens-penge”, a „Hitchens-razor”. Kegyetlenül éles, racionalista logikával vágott.

“Tartózkodj az irracionálistól, bármilyen csábító. Kerüld a “transzcendenst”, és mindenkit, aki arról akar meggyőzni, hogy vesd alá, vagy semmisítsd meg magadat. Ne az irgalomban, inkább magad és mások méltóságában bízz. … Soha ne nézd el a méltánytalanságot és ostobaságot. … Gyanakodva figyeld saját magadat is, és minden kifogásodat. „

“Beware the irrational, however seductive. Shun the ‘transcendent’ and all who invite you to subordinate or annihilate yourself. Distrust compassion; prefer dignity for yourself and others… Suspect your own motives, and all excuses.”

Egyik leghíresebb „blaszfémiájában” Ábrahámra, a „hit lovagjára”, és persze az egyszülött fiát feláldozó Istenre is utal: „Ha azt mondanák nekem, hogy áldozzam fel a gyerekeimet… azért, hogy Isten iránti odaadásomat bizonyítsam, azt mondanám: Nem! Elmentek ti a picsába!”

„If I was told to sacrifice my children…to prove my devotion to God, I’d say, No. Fuck you.”

Nem ismert el semmilyen érvet, csak ami a valóság, a józan ész és a emberszeretet próbáját kiállja. Mikor egy katolikus pap a homoszexualitást kárhoztatta, neki rontott: „Mikor fogják nyilvánosan elítélni a gyermekbántalmazó, pedofil papokat?”

Egyik vitapartnere azt mondta: „Sérti az elveimet, amit maga mond.” Hitchens azt válaszolta: „Én meg még mindig arra várok, hogy hallhassam az érveit.”

Nemcsak a hittel volt baja, hanem a vallás vagy isten nevében elkövetett kegyetlenségekkel. Hitchens fel akarta szabadítani az embert a dogmatikus gondolkodás, az ön- és közveszélyes álmodozás alól. Nem ő volt az első. Két tekintélyt ismert csak el: a humanizmust és a tényeket.

Én magam nem tudom, hogy van-e Isten, s ha van, hogyan. „A legfontosabb dolgokról pedig hallgatok, azokról még gondolkodni akarok a sírban.” (Füst Milán) Addig pedig ateista vagyok, mert a tudomány eddigi érvei erősebbek a vallásénál.

A jézusi etikát felnőttként, szabad akaratomból választottam, de, mint ahogyan egyetlen eszméről sem, erről sem hiszem, hogy minden helyzetre igaz lehet. Betartani is nehéz. Hitchens „tombolna”, ha azt válaszolnám: hiszem, mert az értelem mondatja velem: ”Boldogok a szelídek, mert ők örökségül bírják a földet.” „Bullshit.” – mondaná.

Hitchens a minap jutott eszembe, s kezdett el nyugtalanítani újra.

A buszon, mögöttem egy nagymama beszélgetett az unokájával, nem tudtam nem hallani a gyerek akadozó, izgatott szavait. Csak annyit értettem, hogy osztálytársaival volt valami konfliktusa, és hogy nem tudja, hogyan rendezze, mert azt mondta (a tanár vagy hitoktató ?), hogy „akkor pokolra kerülök.” Hátra néztem. Úgy nyolcéves lehetett. A nagymama csak annyit mondott: „Nem baj, jövőre már máshova fogsz járni.” De a gyerek csak mondta-mondta, már csak magával viaskodott reménytelenül, legszívesebben megsimogattam volna, hogy elriasszam a pokolbéli kínokat, amivel gyötrik védtelen lelkét ostoba és kegyetlen felnőttek.

Sokat köszönhetek neki. Nagyon sokat. Boldogok a békétlenek, mert ők ébren tartják a lelkiismeretet.

A kurrens álkeresztények szeretik átkozni a felvilágosodást. Nem vagyok hajlandó. Mert annak köszönhetjük az emberi jogokat, a demokráciát, a születési kiváltságok eltörlését. És bár véres diktatúrába fulladt, nem tartott ezer évig, mint a kersztény máglya, amely még 1600-ban (!) is tűzhalálba küldte Giordano Brunot, és kiket még, akiknek neve sem maradt fent. Jézussal takarózni, ennyit tudnak. Holott ő volt az egyik első liberális. Nem parancsolt, csak hívott. És ő volt az első kommunista is. Akként sem parancsolt, csak hitet adott. Szabadság, egyenlőség, testvériség.

Hitchens, az értelem bajnoka néha lefegyverzően humoros, máskor riasztóan türelmetlen tudott lenni. Sokaknak rémisztő, nekem tanulságos… mert az a „félelem és reszketés”, ami abból a kisfiúból áradt ott, a buszon… Azt hiszem, azóta értem igazán Dosztojevszkijt…és igen, Hitchenst.

Nyugodjék békében.

Bár lehet, hogy épp Jézussal vitázik. Belehallgatnék…

szeptember 4, 2024 / Vers

EZT

VASS JUDIT

EZT

Ezt az eget

már ismerem:

megint kódolva van.

Nyugodtan

alszom mégis,

a sötétség zajtalan.





És persze

relatív.

Szabad, amit lehet.

Alig

gondolni meg

valami veszélyeset.





Görbíteni

istent, gerincet, egót.

Hiába, na: gyakorlat teszi

az alattvalót.

szeptember 4, 2024 / Vers

VASS JUDIT

PRÓTEUSZI

1.

És görbülni

kezdtek a dolgok,

a sarkokat jelző élek

lapulva lesik útját

a szél természetének.





A hősök hasra estek,

Bánk a nejével

megvénült falun,

az orrukon szemölcs nőtt,

s tetteik szegélye alul,

meg felül csupa sár.





Lötyög a táj:

összement élők

és zsugorodó holtak

fölött az ég,

mint tegnap vagy holnap.





2.

Egyszer csak

elhiszünk egy mondatot.

A szabad gondolat is

csak választott dogma.

A féktelen folyamatokra

hidakat ível a kényszer,

hogy győzze az áradást,

míg innen a túlra lépdel.

3.

Maradt hát idő megosztani

egy elrepedt tányér hangulatát,

bögrék örömét a símogató konyharuhában,

jóban maradni a leveses tállal,

beszélő viszonyban az ajtócsapkodással.

Egy kirázott szőnyeg olyan megható,

mint a másoknak elnézett erények.

Talán nem ártani a légynek.

4.

Fanyar mementó,

fakó és feslett,

mert jobban őrzi színét

minden lét fonákja.

Vagy láttatik ekképp,

s csak játszik velünk

a dolgok viseltes ideája.

5.

Csak a tükör

készül fel

mindhalálig ránk,

ha már megtanultuk

magunk rajta kapni

mások szája szélén –

készületlen arcuk

vádol vagy hízeleg,

a portrékat néha

szóbeszéd festi meg,

s egy csepp epével

zavaros hínárt fest

tiszta szemfenéken.

szeptember 4, 2024 / Egy meg nem írt regény

VASS JUDIT

EGY MEG NEM ÍRT REGÉNY: TALÁLKOZÁS EGY FIATALEMBERREL

Ma együtt kávéztam Karinthyval a Hadikban. Egyszer csak ott termett az asztalomnál pizsamában, kötéssel a fején.

  • Megengedi, asszonyom? – és a székre mutatott.

Ja, hogy ez egy abszurd, gondoltam és bólintottam.

  • Hát persze, csak meg ne kérdezze, mi van a repülőgéppel és a büszke és szabad Magyarországgal!
  • Nagyon kedves − szólt és leült – de én mást akarok kérdezni : Mi az a masina, amin pötyögni tetszik?
  • Ez a laptopom. Tudja, olyan, mint egy írógép, csak nem kell hozzá papír.
  • Megnézhetem, asszonyom?
  • Ó hogyne.

Elé toltam, de előbb elmentettem, amit éppen írtam. Nyitottam neki egy új Word dokumentumot.

  • Tessék, próbálja ki. Nem kell sort váltani, magától csinálja.
  • Köszönöm, asszonyom!

Pötyögni kezdett, én pedig számolni: kötés van a fején, még pizsamában, tehát maximum egy hónapja lehetett a koponyaműtét, mikor is volt, kikeresem a neten, ergó most 49 éves, tehát 10 évvel fiatalabb nálam, két év múlva meg fog halni.

  • Jaj, melléütöttem. – szólt.
  • Sebaj− mondom, és megmutatom, hogyan kell törölni.

Mint egy viháncoló gyerek, úgy örült neki.

  • Fenomenális, kérem! Ki gyártja?
  • Ó, hát sokan.
  • Csak azért kérdezem, mert tökéletesíteni lehetne azzal, hogy mondja is, amit gépelek.
  • Már azt is tudja – mondom megdicsőülten.
  • Á! Mit kell hozzá megnyomni?
  • Ja, ez a típus azt nem tudja. Tudja, az nagyon drága.

Megszólalt a mobilom, mikor beszélni kezdtem bele, leesett az álla:

  • Önnek van okostelefonja?
  • Bocsánat −kérdeztem – de hát ezt honnan tudja? Aztán eszembe jut, hogy ez egy abszurd, tehát semmi értelme a kérdésnek. Tudja, és kész. – Egyébként hogy van, Mester?
  • Jaj, kérem, ne használja ezt a szót! Az igaz, hogy én vagyok az egyetlen zseni, de mester…ugyan, kérem! Megengedné, hogy az okosán felhívjam Arankát?
  • Tessék – mondom hüledezve. Beszélni kezd. – De hát a szám – kérdezem.
  • Ó, arra nincs szükség! Aranka, drága Boga üzeni, hogy nincs itthon elég cukor, legyen szíves venni, a fiaink pedig azt, hogy siessen haza, mert az apósának gyereke született.
  • Na de…Karinthy úr…Ön úgy rácsodálkozott a laptopomra…a mobilt meg olyan otthonosan használja.
  • Ó, van nekem is, csak otthon hagytam.
  • Esetleg megkérdezhetném, mit üzen a mai magyaroknak?

Int a pincérnek: Fizetnék! A pincér odayújt egy papírt, Karinthy aláírja. Nem is fogyasztott.

  • Fizetem a hölgy kávéját. Mit üzenek? Azt hogy: nana.
  • De hát ezt 1919-ben üzente Kun Bélának…
  • Ne mondja! Annak már 99 éve. Hogy repül az idő…

Kedvesen bólintott, és a Bartókon felszállt a 49-es villamosra.

szeptember 4, 2024 / Vers

VASS JUDIT

MÁR

messziről hallom,

hogy én jövök

csapást taposva

szúrós erdeidben.

Kanyarítsd, Uram,

tisztásnak az ösvényt,

hasíts egy darab

égboltot fölöttem.





Ott jövök, Uram,

halleluja,

csak még egy percet,

hogy én is lássam:

mivé zúzódtam,

mivé karcoltál

a célhoz vezető

felhorzsoltatásban.





Itt fekszem Uram,

halleluja,

csak még egy percet,

hogy nézelődjem –

a madarak, Uram,

mi végre a hollók,

miért a varjak

szűkülő körökben?

szeptember 4, 2024 / Évfordulók

DIENES VALÉRIA

„ A budapesti Erzsébet Nőiskolában szerzett „polgári-iskolai” matematikatanítónői oklevelet, majd 1904 és 1905 között a Zeneakadémián zongorát és zeneszerzést tanult, a Pázmány Péter Tudományegyetemen matematikát és fizikát hallgatott, filozófiából, matematikából és esztétikából doktorált (1905), s 1905. november 15-én Budapesten, a Ferencvárosban házasságot kötött Dienes Pál matematikussal,[2] akivel utóbb részt vett a Galilei Kör munkájában, 1922-ben váltak el.[3] Közös matematikai témájú írásaikat hazai és francia szaklapok közölték; pszichológiai és filozófiai tanulmányait az Athenaeumban, a Huszadik Században és a Nyugatban jelentette meg.

Párizsban nagy hatással volt rá Henri Bergson – tanulmányt is írt róla Bergson lélektana címmel. Műveit egyedül ő fordította le magyarra. Bergson mozdulatpszichológiai elméletének és a Duncan-testvérek mozgásművészeti tevékenységének hatására a tánccal kezdett foglalkozni: kialakította mozdulatművészeti rendszerét, melyet orkesztikának nevezett el. 1915-ben Budapesten megnyitotta Orkesztikai Iskoláját, amelyet (19191923 közötti emigrációja miatti szünettel) 1944-ig vezetett. A Hajnalvárás című mozdulatdrámájával léptek fel először 1924-ben, majd több művét adták elő, melyeket Bárdos Lajossal írt a misztériumjátékok mintájára. 1927-ben lett az Aquinói Szent Tamás Filozófiai Társaság tagja. 1934-ben pedig a magyar filozófiai nyelv fejlesztéséért Baumgarten-díjat kapott (fordított HumeDescartesLockeGeorge BerkeleyTeilhard de Chardin műveiből), valamint szemiotikával is foglalkozott.

Alakját Babits Mihály a Halálfiai című munkájában Hintáss Gitta alakjában örökítette meg. Édesapja és szudétanémet nagyszülei Brünnből telepedtek át a monarchiabeli Magyarországra.”

https://hu.wikipedia.org/wiki/Dienes_Val%C3%A9ria

szeptember 4, 2024 / Vers

VASS JUDIT

ÖRÖKSÉG

1.

AZ ÖREGNEK

nem volt már

semmije,

csak ötölt-hatolt,

s a fülét vakarta.

Így lett miénk

kimert világok

kiszáradt,

kavicsos partja.

S hogy nem jutott

zsebkendő csücske se’,

időnként zokogni járunk

a teremtés szélibe.

2.

Ne zsörtölődj, az ősök     mindent félreraktak,

vagyont testáltak rád,    aranynál súlyosabbat:

konok parasztok öklét,    igáslovak nyakát

napestig fáradatlant,   s kibírni, hogyha fáj.

És luxust ráadásul,    hogy néha elheverj

Egy talpalatnyi égen,    mert nem herdáltad el.

3.

Ne válj ki,

vegyülj el

a titkos társaságba,

hol nem füstöl sárgán

a szó alkímiája,

se dacszövetség,

se hordafélelem,

csak önfeledten bíbel

a termő türelem.

Ne válj ki, vegyülj el,

csak ott vagy jó helyen.

4.

Nem roskad össze,

kinek könnyű a reggel,

sohase késik, és türelemmel

babrál a kozmosz kirótt halmazában,

nem siet, nem vár az időnek háttal.

5.                             

EGY

ideig az én

hasonlít önmagára

de aztán szőni kezd

a gének álruhája

halottak burjánzó

körme-lelke

lemásolt ráncok

hajolnak tükreinkre

úgy járnak-kelnek

ezen a más világon

hogy ami fájt

nekünk is fájjon

s ki tudja milyen

rétegekből törnek

torkunkra-szemünkre

érthetetlen könnyek

egy idegen arc

honnan ismerős

s mért hogy az agy

nem törli őt

a tereket-időket

össze ki kuszálja

s mért hogy az én

nem fér önmagába

szeptember 4, 2024 / Évfordulók

ADY ENDRE

Magyar jakobinus dala

Ujjunk begyéből vér serken ki,
Mikor téged tapogatunk,
Te álmos, szegény Magyarország,
Vajon vagy-e és mink vagyunk?

Vajon lehet-e jobbra várni?
Szemünk és lelkünk fáj bele,
Vajon fölébred valahára
A szolga-népek Bábele?

Ezer zsibbadt vágyból mért nem lesz
Végül egy erős akarat?
Hiszen magyar, oláh, szláv bánat
Mindigre egy bánat marad.

Hiszen gyalázatunk, keservünk
Már ezer év óta rokon.
Mért nem találkozunk süvöltve
Az eszme-barrikádokon?

Dunának, Oltnak egy a hangja,
Morajos, halk, halotti hang.
Árpád hazájában jaj annak,
Aki nem úr és nem bitang.

Mikor fogunk már összefogni?
Mikor mondunk már egy nagyot,
Mi, elnyomottak, összetörtek,
Magyarok és nem-magyarok?

Meddig lesz még úr a betyárság
És pulyahad mi, milliók?
Magyarország népe meddig lesz
Kalitkás seregély-fiók?

Bús koldusok Magyarországa,
Ma se hitünk, se kenyerünk.
Holnap már minden a mienk lesz,
Hogyha akarunk, ha merünk.

„1795. május 20-án végezték ki Martinovics Ignácot és négy társát, a magyar jakobinusok összeesküvésének fő vezetőit.

A jakobinusok mozgalma nagyban kötődött Martinovics hihetetlen sokszínű, ugyanakkor számos sötét foltot rejtő pályájához, aki ferences szerzetesből előbb bukovinai tanító, majd lembergi egyetemi tanár, végül, karrierje érdekében a bécsi titkosrendőrség besúgója lett. II. Lipót idején (ur. 1790-1792) Gotthardi Ferenc irodája számára főleg a szabadkőművesek tevékenységéről jelentett, ugyanakkor vezetőjükkel, Gyurkovics Ferenccel mégis jó kapcsolatot ápolt.

Martinovics Ignácot II. Lipót halálával elbocsátották és Colloredo hercegérsek, I. Ferenc (ur. 1792-1835) miniszterének ellenszenve miatt hamarosan udvari évjáradékát is elvesztette. Martinovics már besúgói szolgálata idején is jelentetett meg bíráló cikkeket a bécsi udvar politikájáról és a birodalmi cenzúráról, melyek főleg magyar és francia lapokban jelentek meg. Ezen publicisztikáinak köszönhetően a jakobinusok megkeresték egy társaság alapításának ötletével, így kezdődött aztán 1794-ben a magyarországi mozgalom szervezése.

Martinovics főigazgatóként két csoportosulás munkáját is koordinálta, melyek közül a mérsékeltebb a Sigray Jakab-féle Reformátorok Társasága volt. Ez a csoport egy nemesi köztársaság kikiáltását, a jobbágyi rétegek részleges felemelését tűzték ki célul – jogegyenlőséget adtak volna nekik, de tulajdonjogot nem – míg a Hajnóczy József, Szentmarjay Ferenc és Laczkovics János által vezetett Szabadság és Egyenlőség Társasága a francia forradalom mintájára egy diktatórikus rendszert akart kialakítani. A hangzatos tervek ellenére a két szervezkedés nem jelentett valós veszélyt a Habsburg Birodalomra nézve.

Bár Martinovics 1794 áprilisában megkezdte a tagok toborzását, a mozgalom három hónap után sem számlált több tagot 100 főnél. Az „összeesküvők” nagy része nemesi származású értelmiségi (pl. Kazinczy Ferenc, Verseghy Ferenc) volt, a szervezet tevékenysége pedig kimerült a kátékba foglalt tennivalók megfogalmazásában. A később gúnyosan jakobinus jelzővel illetett összeesküvés 1794 júliusában egy magántanítón keresztül jutott Franz Anton von Saurau gróf tudomására, mire Martinovics Bécsbe utazott és felfedte a szervezet teljes működését.

A július 23-án fogságba kerülő főigazgató a társaságok összes tagját elárulta és – vélhetően kérkedő szándékkal – fel is nagyította a szervezkedés jelentőségét, Martinovics vallomása nyomán 1794. augusztus 16-án, Budán rendőrkézre került a Szabadság és Egyenlőség Társaságának vezetősége is. A jakobinusok perét először a császári fővárosban, majd a vármegyék kérésére Budán, a – legfelső bíróságként működő – hétszemélyes táblán tárgyalták, 1794 decemberétől kezdve öt hónapig göngyölítve fel a jelentéktelen összeesküvés szálait. 1795. április 20-án Martinovics főigazgatót és a két társaság igazgatóit fő- és jószágvesztésre ítélték, további 42 személy közül pedig 13-at halálra ítéltek (közülük csak őz Pált és Szolártsik Sándort végezték ki Martinovicsék után).

Börtönbüntetésre összesen 18 főt ítéltek, köztük Kazinczyt, Verseghyt és Batsányi Jánost is tömlöcbe küldték. A per főszereplőit, Martinovics Ignácot, Laczkovicsot, Sigrayt, Hajnóczyt és Szentmarjayt 1795. május 20-án végezték ki a Buda alatt fekvő Generális-kaszálón, melyet később Vérmezőnek neveztek el. I. Ferenc és a királyi kúria példát akart statuálni, bár a jakobinusok támogatottsága soha nem jelentett veszélyt a főhatalomra nézve. A szervezkedés és Martinovics alakja az 1848-as forradalom idejére jelentősen átalakult a köztudatban, a márciusi ifjak szellemi elődeikként és példaképként tartották számon a sikertelenül szervezkedő jakobinusokat.”

Tarján M. Tamás https://rubicon.hu/kalendarium/1795-majus-20-a-magyar-jakobinusok-kivegzese

szeptember 4, 2024 / Vers

VASS JUDIT

PARAINESIS

Magyarnak rendületlenül

maradj meg ó magyar

bölcsőd az TALÁN sírod is

mely ápol s eltakar

lehet hogy más helyen talál

hol jobb a létezés

egy angol kisváros talán

vagy német szemfedél

légy híve rendületlenül

vidd Aranyt majd oda

Petőfit fordíts angolul

Radnótit sehova

ne vidd mert ki is értené

mit is jelent a szó

Káponásnyék Mihály

és szívet szaggató

maradni itt vagy ott magyar

tán európai

itt törtek össze rabigát

az rég volt most pedig

ne halj ne tűrd meg az igát

az ember élni él

nem hősnek embernek tanul

nem halni semmiér’

légy híve rendületlenül

magyarnak ó magyar

ha talpra állsz maradj kemény

mert fényesebb a kard

a nagyvilágon e kívül

VAN számodra hely

sarad porold le magyarul

ne alkudj semmivel

még jőni fog még jőni kell

nem éred meg talán

se itt se máshol nem leszel

a halál megtalál

„és más hon áll a négy folyam partjára,

más szózat, más kedvű nép”

légy híve rendületlenül

a nyelvnek mely tiéd

ha ez marad és semmi más

légy olvasója még

to your kid tell Hungarian

fairy fairly tale

szeptember 4, 2024 / Vers

VASS JUDIT

HATVAN UTÁN

egy szép napon

lehet csak idegalapon





roggyan a térd

valamiért





a tegnapi lépcső

nehezebb mint a légcső





hörög a csípő

what the fuck





csak így angolosan

elámulod magad





de nem sziszegsz

az agy abbahagy





-na ha hagynád

zsigereljed csak arrább





ész erő akarat

még van számodra hely





hol úgysem cserélnél

senkivel





na hajrá

hű micsoda hurrá





egy ajtókilincs