Kategória: Vojtina örök

december 22, 2024 / Egy meg nem írt regény

VASS JUDIT

EGY MEG NEM ÍRT PAMFLET

ANYAORSZÁG NYOMORÚSÁGA

A Fidesz kilóra megvette a kelet-európai határonkívüli magyarokat. Félreértés ne essék: helyeslem, hogy az anyaország áldoz rájuk. DE! Vajon jó-e nekik, hogy Magyarország az UNIO második legszegényebb és bizonyítottan a legkorruptabb országa?  Hogy közben suttogó propagandával azt terjesztik, hogy idővel visszavesszük a történelmi Magyarországot, úgy, mint ahogy az 1. világháború előtt a románok felvásárolták Erdélyt. És gondoljátok, hogy a románoknak ehhez nem lesz egy szava sem? Ja, könnyű nektek. Nálatok szabad a tankönyvválasztás. Az anyaországban nem. És nincs jogállam. Tényleg ide vágytok vissza? Kegyelmesék és nagyságosokék alá? Szóval, magyar testvéreim a határon túl! A segítség fejében (ami csak a szavazatokért járt): Mi is szeretnénk kérni némi szolidaritást. Szeretnénk szabadok lenni. Nem diktatúrában élni. Nem családi vállalkozásként, oligarchák jobbágyaiként. Gondolkodjatok a közös fejünkkel, a közös jövőnkért! Szavazzatok a demokratikus Magyarországra, amely az UNIO megbecsült tagja és nem „fenegyereke”, nem Putyin és a kínaiak alázatos szolgája.

december 22, 2024 / Vers

HA

HA

adnék a szóra

a magaméra is kellene                             

kellhetne-e

ti is

mással méritek

én például azzal

csukják-e az ajtót

vagy hagyják csapódni

és akkor mi van

minden

megfigyelés csak szónyi

ajtócsapódás

flegma vagy egyenes

csukódás

gyengéd vagy gyáva-közepes

csak a nyak

na az legyen egyenes

vagy peckesen görbülő a hát

nahát

ilyen is van

ezen a földön

már halottaim költöm

istenbe mártott arccal

úsznak egyre följebb

míg hátam

az árnyékuknak döntöm

december 22, 2024 / Vers

VASS JUDIT

MUTYI

mondjuk

pocsék egy tavasz

de azért kedvem lenne
néhány lírai közhelyre
szerelem szabadság

egy kis elmúlással
de most szemben

az áradással
beszéljünk talán

a mutyiról
hisz olyan aktuális
barátom, aki elhiteti,

hogy hattyúk csapata

a varjú-sereg;
éppen hivatalba megy
de előtte rokont kerít
vagy legalább ismerőst
hogy elintézze

soron kívül
mi éppen sürgetős

ha kell pártot alapít
pár millióért
igazság-hazugság

egyre megy,
hisz oly egyszerű

a magyar egymegegy
egy centivel előbb
üsd ki a nyerőt
és sztaf de nesönel isjúz

a nép úgyis velünk húz

lenyúzni hét bőrt

vagy többet
az univerzumról
míg összetöpped
egy szimpla dílre

ne többet
nagy egy marha

aki valaminek is

nekiáll vagy görnyed
hívjuk tán ökörnek

december 22, 2024 / Évfordulók

VASS JUDIT

EMBERI 
SZÍNJÁTÉK

mert 
valami címnek
lennie kell


ha már a töredék
tán magától magát
egészben éli fel

és kell egy elbeszélő

egy mellébeszélek 
vagy elbeszél ő

na ez is érdekes

szóviccben gazdag
anyanyelved ez

és Kazinczy nagy svihák
de Arany is megéri

hanem a dolgot 
el ki végzi
ki viszi végbe 
vagy el a balhét
ki az a balfék

hogy aztán megeresszen

egy szépmagyar vazzét

elveszett illúziók

mert abban jók vagyunk

Balzac sem csinája jobban

de mi a históriára

kenjük magunk

mikor a gerinc roppan

ha lenne még mersze

magyar a magyarnak

ha az iramot nem állja

de eljön még a

magyarok Kánaánja

csak kicsit keserű

leend az íze

torkunk meg is szakasztja

heon

keserédes testvérem

mártsátok mézbe

mert vazze

ennek nem lesz sose

VÉGE

VASS JUDIT

A TANÁR IS EMBER, DE NEM AZ A DOLGA

HOGY UTÁLOM

a ballagást, ezt a népi lakodalmast, ősök kelnek ki a sírból, hozzák kocsiderékkal a virágot, szőrös majmokat, lufit, maga a borzalom, és mégis végigbőgöm mindegyiket, hja, nincs sajátom, kénytelen vagyok másokét utálni, és mindig maradnak visszajárók, akiknek kávézást ígérek, ezen a héten T-nek, aki kiszedte a csapágyakat füléből, orrából, alig ismerem meg, ülünk a kerítés mögötti dohányzóban, és beborítom a világképét, pedig még élvezi az egyetemet, nem baj, egyszer majd tényleg nekiülünk egy kávénak, még elkísér a metróig, másnap összejön a lyukasóra A-val, aki bosszúból tette le az érettségit, de ő most csapágyazta fel magát orrba-szájba, abban maradunk, hogy egyelőre éljen, de közben passzolom politológus barátomnak távoktatásra a facebookon, hát fiam, nem semmi ez a sábesz dekli meg a zománc szűzmária a füledben, na és a tetkók, ezt nem is mondtam tegnap, anyád biztosan örül, és végre küldd már el a verseidet, de most már órám van, és egyszer istókzicsi megváltjuk a világot közben B elküldte egyik barátja fordítását mikor lesz időm majd ha vége lesz a kötelességnek de hát azt én döntöm el nem baj egyszer leülünk kávézni és majd csak megváltjuk a világot ugye M várom hogy haza jöjjön Amszterdamból kicsi a bölcső nagy a világ mint egy ballagás

VASS JUDIT

A TANÁR IS EMBER, DE NEM AZ A DOLGA

CUCC

Szívesen gazdagítanám a memoárirodalmat ilyen epifániákkal, mint: Az élet állandó rádöbbenés. De ezt már megírta Kassák és előtte sokmillióan… gondolták.

De mit is akartam. Leginkább csendet és rablais-i röhögést. Az emberi tehetség parányi lámpa, mondja a Parainesis, ami sokkal okosabb mű, mint sokan hiszik.

Mikor belerágtunk úgy istenigazából, anarchista fiam óra után megkérdezte: „Hol lehet ezt egészben megtalálni?” Na, mondom, „kropotkinnak”: a könyvtárban, de szívesen kölcs(ey)n adom.

Öregszem. Nem figyelem a mentális 45 percet, az óratervet, már nincsen, csak csatangolás a téridőben: Ady-Hatvany-Fülep tolul fel egy kréta és maszatos tábla előtt, és tátott szájak, mintha mesét hallanának.

Az élet állandó rádöbbenés. Józsi meg azt mondja Az eltévedt lovasra: „Tanárnő, nagy cucc ez a vers.”  – és nem szólok rá a „cucc” miatt. Már mondhatja, érettségizik. Szóval: vagyunk egy ágban: szabadulás, béklyó…

Vág neki új hínárú útnak.

december 22, 2024 / Vers

ITT

VASS JUDIT

ITT

éltek-haltak szentek is

meztelenül a Duna-parton

Isten és a gyilkosok előtt

térdepelve keresztet vetve

a keresztény-nemzetit

megint szájára vette

egy újabb görénykurzus

hogy mi ne legyünk gyilkos gyarmat

édes hazám fogadd szívedbe

a világ igazát ne feledd

hogy mi ne legyünk újra

gyilkosok gyarmata

hagyjatok magamra

sem ésszel sem szívvel

nem lehet bírni már

ami itt végbe- kárba megy

lehull a gyümölcs ha megérik

elringat majd

a sorssal teli föld

ahonnan menekülni kellett

mert élezték már a késeket

az égre írj

ha minden összetört

és ne feledd

éltek-haltak itt szentek is

akármilyen gazembereket

emel égbe a megerőszakolt idő

az igzak fája kinő

et resurrexit tertia die

és ne feledd a bűn kié

meztelenül a Duna-parton

torkolattűzben meztelenül

december 22, 2024 / Vers

VASS JUDIT

ELNÉMUL

aki kijárja

s legalább esze ép marad

mikor Medvéről Bébére

cseréled magad

más igazságot ölt

sapó és kézirat

határon túl és innen

nem aki fut vagy elefes

sem az öklöző ügyeletes

hanem a könyörülő Isten

december 22, 2024 / Vers

VASS JUDIT

CSAK SZÍV

a szívünkhöz közel álló

tudod hiába van már unokád is

amíg a szüleidet el nem temeted

gyerek vagy mondja a szomszéd

és milyen bölcs volt

az ősök atavisztikus félelme

a temetés körüli hercehurca

a nyugdíjfolyósító

még kétszer kiküldi a nyugdíjat

mondjon pár dolgot az édesapjáról

hogy meg tudjam írni a nekrológot

ma már nem hagynám másra

talán csak ennyi lenne

hajnali fél négy

nekilát a pirítósnak teának

a csörgéstől viszzhangzik az alvó kerület

ferííííííííííííí az isten áldjon meg

hát mért nem hagysz aludni

aztán anyám is elment

nem volt nagy és kiváló

de ezt nem lehet

minden temetésen ez megy

ahol véget ér az út

talán csak ennyit

ferííííííííííííí az isten szerelmére

mért nem hagysz aludni

de már én is kint vagyok a konyhában

már tudják hogy dohányzom 17 évesen

de ez az összes bűnöm hagyják

bár apám nem szó nélkül

már megint az a büdös bagó

és mutatja szerinte milyen idegbajos

egy cigiző ember

ha meglátogat az öcsém feltámadnak

benne a gesztusai

ilyenkor egészen apám anyám

de már leszoktattam róla hogy neveljen

szerencséd hogy nem lettél tanár

a gyerekek már rég meglincseltek volna

s közben tudom hogy annak kellett volna lennie

mint apám anyámnak

imádtak mesélni most mit mondjak róluk

apám 22 éve nincs

az élet egyszer csak reá gondolt

el kellene már vinni ezt az embert

de legyen könnyű halála

talán menjen ki éjszaka

vizet inni a konyhába

és essen össze

egy pillanat műve az egész

és ne peregjen le semmiféle film

se sínek között se kerekek között

ma már nem hagynám a nekrológot másra

na slachta margit

ma hány gyereket vertél meg

ferííííííííííí csak egy kis sajtot ennék

ha már úgysem hagysz aludni

december 22, 2024 / Vers

VASS JUDIT

I.M. Radnóti Miklós





Szálló homokban elfoszló eclogán

egy asszonyarc és naptestű pásztorok

tépett emléke leng, míg a rácson át

zseblámpák irgalmatlan fénye csorog.





A megszakított film nem pereg tovább,

a szem kinéz, és végleg lehorgonyoz

a drótkerítés szűrt világainál,

s még egy utolsó szemlélődésbe fog,





hogy minden apró részlet megmaradjon,

hogy úgy hatoljon az Úr szemeibe,

ahogy golyó fúródik át a tarkón,





és test zuhan nyöszörgők testjeire.

Ahogyan éjszakánk falába markol

ázott plakátok ikon tekintete.